FÉLTETŐ.
Nagy a fekvő és pakolási lehetőség, hátránya, hogy csak egy irányból biztosít szélvédettséget, aminek az irányát mindenképp figyelembe kell venni építésekor. Télen nagyon praktikus, mert a menedék mellé készített „kandalló” hosszú tűzzel, hőterelő fallal komfortosan átvészelhető az éjszaka még egy nyári hálózsákban is. ( a többi variáció tűzveszélyes lehet).
Szükségünk van öt db, kb. 25 cm-es cövekre, amiket az egyik végén kihegyezünk. Kell még két db. 130 cm hosszú erős bot, az egyik végén kihegyezve. A kitisztított egyenes leendő fekhelyre ráterítjük a ponyvát úgy, hogy a leendő bejárati rész túllógjon a fekvő felületen kb. egy métert. Két sarkát egy-egy cövekkel és zsinórral rögzítjük. A további rögzítést a ponyva képzeletbeli átlóinak a meghosszabbításánál folytatjuk. Az átlók mentén, a sarkoktól úgy 5 cm-re ütjük le a tartórudakat. Javaslom, hogy a feszítőzsinórokat már ekkor kössük fel, a levágandó méret ott helyben adja magát. Azért legalább 30 cm-el hosszabbat hagyjunk, mint először gondolunk. A következő lépésként a menedék leendő elejénél vagy fűzzük át a zsinórt, vagy egy fapecekkel rögzítsük minden gyűrűnél. Én az utóbbit javaslom, mert így nem tépjük akaratlanul a ponyvát. A zsinór két végét rögzítjük a cövekekhez.
Ekkor még a menedékünk instabil. Az előre felkötözött feszítőzsinórok végére rákötjük a cövekeket, majd a ponyvaátlóval megegyező irányban megfeszítve leütjük a földbe. Abban az esetben, ha rendesen leütöttük a cövekeket, feszesek a kötelek, már van egy stabil menedékünk. A hosszanti oldalon még érdemes egy helyen lerögzíteni a földhöz, ezzel a feszítéssel mégstabilabb tartást érhetünk el. Rendkívül fotos a feszes tető, mert a legkisebb szél is megkeserítheti az éjszakai nyugalmunkat azáltal, hogy zörög a ponyva.
Ez a megoldás nedves talaj esetén jól jöhet, hátránya a kicsi tetőfeület.
GYÉMÁNT
Lényegesen zártabb érzetet biztosít mint a féltető, a bejáratát akár le is lehet zárni. Tüzet nem célszerű elé rakni, mert a jellegéből adódóan könnyen kiéghet a ponyva. Gyakorlatilag ugyan azok a cövekek rudak és kötél kell hozzá, amint a féltetőnél leírtam, annyi különbséggel, hogy nem öt, hanem hét rögzítőcövekre lesz szükségünk.
A helyelőkészítés után leterítjük a ponyvát. Két, a földön maradó sarkát rögzítjük. A bejárati részen most nem az átlóknál ütjük le a rudakat, hanem a két belső rögzítőgyűrűnél. (A ponyva hosszanti oldalán négy gyűrű van. ) Javaslom, hogy a rudakra már legyen felkötözve a rögzítő-feszítő zsinór. A ponyvát olyan magasságban kell ebben az esetben rögzíteni a tartórudakhoz, hogy a lelógó háromszögletű anyag egy derékszögű háromszöget alkosson a cövek, a rúd és a leendő rögzítési pont között. Miután ezzt a magasságot beállítottuk, meg lehet feszíteni a két tartórudat.
Nem maradt más hátra, mint az imént említett két háromszög derékszögeinek a lerögzítése és a ponyva hátuljának a megfeszítése.
A JELLEGŰ
Nagyon könnyek kivitelezhető megedék. Előnye, hogy a többivel ellentétben itt a felvőfelületre vissza lehet hajtani a ponyva két végét.
Hátránya, hogy mivel két méteres a ponyva nem nagyon marad hely csomagjainknak. A hosszabbik oldaláról nincs értelme megpróbálnunk, mert annyira alcsony lesz a menedék, hogy az ilyen alacsonyaknál más forma lényegesen praktkusabb lehet.
Két egymástól min. három méterre lévő fa között kifeszítünk egy kötelet, kb. egy méteres magasságban. Ezt a magasságot, a ponyva gyűrűi mutatják, gyorsan kiderül, ha túl magas ill. alacsony. Négy rögzítőcövekre van szükség a négy sarok fixálásához, a gerincmerevítést a vízszintes kötél biztosítja.
FÉLOLDALAS
Gyorsan felállítható és szükség esetén gyorsan változtatható a bejáratának az iránya.
Szükségünk van négy cövekre és egy tartórúdra és terészetesen rögzítőkötélre. Az előkészített fekvőfelületre ráterítjük a ponyvát. Három sarkát lefixáljuk. A negyedik sarok elé , a ponyvaátlóval megegyezően kb. 5cm.-rel leütjük a cöveket. Javaslom, hogy a feszítőzsinórt előre kössük rá. Véleményem szerint fontos, mert az utólagos kötözésnél kimozgathatjuk a földbe bevert rudat.
Az átlóval megegyezőleg megfeszítjük az oszlopot és leütjük a cöveket.
Ötlet 1
Némi rutin megszerzése után az ember felismeri a lehetőséget. Adott környezet, adott tereptárgya nagy segítségünkre lehet, némi munkával javunkra fordíthatjuk adottságait.
Nyílt mezőgazdasági területen betakarítás után a bálák egy ilyen lehetséges menedékalapok. Ebben az esetben a tűzgyújtás a menedék közelében fokozottan kerülendő. Nehéz ugyan, de annyit lehet mozgatni, hogy szeles időben a szalma felőli oldalon fújjon a szél (ha megfordul az pech, benne van a pakliban). Pont olyan magas, hogy egy félgyémánt alakzatot gyönyörően hozzá lehet építeni, csak ebben az esetben a rövidebbik oldalról lesz a bejárat. Három cövekre van szükség és három kb. 10 cm. hosszú, ujjnyi vastag pecekre.
A bálán hosszanti irányban van a rögzítő kötél. Miután meghatároztuk a szélirányt, az ellentétes oldara kiterítjük a ponyvát. A ponyva három egyoldalon lévő gyűrűjébe kötelet erősítünk. Ennek a köteleknek a gyűrűjébe hurkoljuk a peckeket majd ütjük bele a szalmába a kötél belső oldalán. Ez adja a rögzítést a bálán. A két szemben lévő hosszanti oldali sarkot lecövekeljük, majd a lifegő háromszöget ráhajtva a bála oldalára, rögzítjük.
Nagyon stabil menedéket kapunk.
Ötlet 2
Egy kellő szögben kidőlt fa némi repedéssel az oldalán, megkönnyitheti a menedéképítést.
Miután kellő alapossággal meggyőződtünk arról, hogy a fa stabil, nem fog tovább dőlni, a leendő fekvőrészt kialakítjuk.
Sokkal könnyebb még az építés előtt, mint után. A fa repedései ebben az esetben tálcán kínálták a rögzítés lehetőségét, ha nincs, akkor kötéllel kell ugyan ezeken a pontokon rögzíteni.
Két cövekre van szükség, négy rögzítő pecekre. Ezekből már három elegendő. A kidőlt fára hosszanti iráyban ráhatjuk a ponyvát, majd a rögzítő gyűrűknél beverjük a peckeket a repedésbe.
A tovvábbiakban már csak a földön lévő két sarkát kell megfeszítve lefixálni.
Papica
