Szlovák paradicsom - Szlovenszko tomato

Ahogy közeledett ez a hétvége a meteorológia igen rossz időt esőt, viharos szelet jelentett. Ennek ellenére senki sem mondta le a túrát, sőt Kba is csatlakozott. Összeállt a csapat sumesz, Vilkó, KunEmber, Kba, Doky és jómagam Matifu.

Sumeszék csütörtökön esete érkeztek meg hozzám. A közeli erdőben "elszállásoltam" őket, majd siettem Tornanádaskára Kba-ért.
Pénteken szerény reggeli után indultunk Szepsibe, onnan Rozsnyó, Dobsina és Dedinky. (ejsd Gyegyinki magyarul falucskát jelent) A többszöri átszállás után kb.12:30-ra voltunk ott, ha jól emlékszem.Megigazítottuk a felszerelést és végre indultunk a Zejmári szurdokon keresztül a Geravi-ra. (1027 m)

Szépen sütött a nap és élénk szél fújt, így kellemes volt gyalogolni a patak mentén. Ahogy haladtunk felfelé a kék jelzésen, szaporodtak a fa átjárók, lépcsők amelyekből sok kilométer van a Szlov. paradicsomban. A meredek szikla falakon vas létrák és láncok segítik a továbbhaladást. Ha valaki arra jár figyelje meg a turista utak jelzésén az irányt is sok itt az egyirányú ösvény.
Felérve a Geravyra megálltunk egy gyors kajára frissítőre. Megbeszéltük az útvonalat és indultunk tovább a Zöld jelzésen a Klauzy víztározóhoz. A Geravyt elhagyva szép erdei réteken gyalogoltunk ahol lovak legelésztek. Magas fenyőkkel tarkított tájon haladtunk a fennsík pereméig, majd meredek lejtő következett a hegyoldalon lefelé. Vígan szórakozva, tempósan haladt csapatunk a kanyargós ösvényen.Az egyik kanyar után hátranézve észrevettem, hogy csapatunk két tagja lemaradt. Vártunk 5-6 percig, Kba visszasietett oda ahol még együtt voltunk de se híre se hamva a két újoncnak! Doky és KunEmber eltűnt, fütyültünk kiabáltunk de csak a szél hangja az erdő suhogása volt a válasz.
Nagyon dühös voltam, arra gondoltam biztos leereszkedtek a völgybe a meredek hegyoldalon.
Nem volt mit tenni, folytattuk utunkat a jelzett ösvényen. Körülbelül 10 perc elteltével leértünk a völgy aljára itt ismét egy patak mentén vezetett utunk és ott ült a két jómadár.
Egy pár válogatott szót röfentettem, amint dühtől fortyogva elhaladtam mellettük.
A következő pihenőnél elmagyaráztam nekik, hogy mi nem egy szedett-vedett banda vagyunk és az ilyen magatartással veszélyeztetik a csapat túra tervét, haladását és saját magukat.
Nem ilyen szépen megfogalmazva mondtam a mondókámat, de azt hiszem megértették a lényeget.A későbbiekben már nem volt ilyen gond bevártuk egymást ha valaki lemaradt, figyeltek egymásra a tagok.

Folytatva utunkat egy VIPERA melegedett az út kövein! Mindenki lelassított,...Sumesz a fényképezőgépe után kotorászott. A kissé lemaradt Vilkó észrevette, hogy figyelünk valamit természetesen ő is akarta látni. Hiába mondta neki sumesz többször, hogy maradjon csendben, mit sem törődött a mozdulatlan társasággal és hangosan csoszogva közeledett.....
A kígyó azonnal kistartolt én igyekeztem a bakancsommal sakkban tartani. Végül sikerült sumesznak két felvételt csinálni a viperáról.
Kis idő elteltével a Klauzy víztározóhoz értünk. A tó szélén a sekély vízben pisztrángok úszkáltak, a tiszta vize szépen csillogott a délutáni napfényben.
A gátnál felújították a fa-csúsztatót ami segített a fa vágóknak a kitermelt fát leúsztatni a levontatott fát. Régen több víztározó és gát is volt a völgyben ami segített leúsztatni a fát a HERNÁD-ig. Itt nagy tutajokat ácsoltak a farönkökből, amit tovább úsztattak szállítottak a Hernádon.

Tovább haladva a mederben elérkeztünk a SOKOLIA DOLINA- Sólyom völgy elejéhez. Eredetileg itt lett volna a táborhelyünk de úgy döntöttünk ( kis rábeszélésre), hogy keresztülmegyünk a völgyön és a hegygerincen alszunk.
Elindultunk tehát a sziklákkal övezett völgyben. Kis idő elteltével megjelentek a fa létrák majd az első vízesés. Sajnos mivel a tavasszal kevés eső esett, májusban szinte semmi a hegyi patakok alig csordogáltak így nem volt a vízesés olyan látványos. Szépen haladtunk elértük a felső vízesést, egyre szűkült a völgy és a végében ott volt a Fátyol vízesés(Závojový vodopád). Ez a vízesés a legnagyobb a Szlov. paradicsomban 70 méter magasból zuhog a víz a szikla falakon a mélybe. Az aljából igazán nem is lehet látni milyen magasból esik a víz, kezdetnek egy kb. 20-25 méteres vas létra fogadott minket itt egy pár méter lánc a kapaszkodó és ismét létra.

Huh.. vegyes érzelmekkel és várakozással pihentettük izmainkat, egy kis szőlőcukor dopping és elindultunk a létrán. Szépen sorban egymás után másztunk a létrán, mindig megvártuk míg felér valaki a létrán és utána indult a következő "páciens".Fél útban egy híd keresztezte a vízesést ahonnan pazar kilátás nyílik a völgyre. Ismét létrák következtek és a vízesés háromnegyedében ismét híd, jól is jön ez a két híd- hidacska itt a látványban gyönyörködve meg is pihen az emberfia. Felérve a tetejére bevártuk egymást megmosodtunk a hegyi patakban. Rövid pihenő után indultunk tovább, sietnünk kellett mivel már sötétedett és a térkép szerint a hátralevő táv 1ó 30 perc a táborhelyig.
Még mielőtt besötétedett el is értünk a vadász házhoz ami a térképen is fel volt tüntetve.
Doky elment körülnézni és a vadász ház mögött volt egy kis fa ház előtte tűzhely volt. A fa ház ajtaján belépve a kis helység fatarónak tűnt innen fel lehetett mászni a padlásra.
Látszott, hogy használva van. Tehát nem mi voltunk az elsők akik éjjeli menedéknek használták a kis kunyhót. Tüzet raktunk megvacsoráztunk utána finom tea majd lepihentünk. Éjszaka meg is érkezett a beígért eső.
Reggel 6:30-kor ébredtem, mire összepakoltam a többiek is felébredtek. Gyors reggeli és indultunk is tovább a cél PODLESOK (Erdőalja) volt. Jókedvűen kipihenten indultunk tovább és a SUCHÁ BELÁ tetején először találkoztunk turistákkal a Geravy óta. Busszal hozták fel a fiatalokat, valamilyen osztály kirándulásnak tűnt.

Tempósan haladtunk egész a Podlesoky kempingig. Itt feltöltöttük vizünket kávé, üdítő és kis lazítás következett. Sokat nem időzhettünk mert igen el volt borulva, szinte " lógott az eső lába". Előttünk már több csoport is elindult, az eső is kezdett szemeregni. A Suchá Belá bejáratánál belépőt is fizettünk 1,50 euró/Fő. Igyekeztünk a lassabban haladó csoportokat elmellőzni mielőtt teljesen beszűkül a szurdok. A patak sziklás medre és a szűk sziklafalak kanyarogva folytatódott és megjelentek a fa létrák , átkelők.

Ahogy nézelődtünk az egyik helyen, Cseh túristacsoport mellőzött el minket. Melynek nő tagjai olyan illat felhőt húztak maguk után, ami szinte elcsavarta a fejünket.
Doky szokása szerint ismét bókolt a szebbik nemnek és azonnal csevegni kezdett velük. A csoport másik fele pedig engem kérdezgetett, hogy miről folyik a diskurzus.
Közben eleredt az eső, szerencsére már csak egy jó emelkedő volt hátra a hegygerinc tetejéig. Innen a Kláštorisko (ejsd Klástoriszko) volt a cél. Itt ismét a gerincen mentünk több turista csoport is haladt a kláštorisko felé. Az eső folyamatosan esett egész késő délutánig mi is behúzódtunk a kláštoriskon a menedékház éttermébe.
Kláštor magyarul kolostort jelent és a rét alsó részében található a romjai. A 11.-12.-ik században épült a kolostor de i.e a 12.-11 századból is találtak leleteket. A tatárjárás (1241) elől is ide menekültek a környező falvak lakosai.1543-ban az Iglói vármegye tanácsa leromboltatta a Kolostort.

Estefelé alábbhagyott az eső. Doky ismét talált egy jó helyet az éjszakázásra a romok között. Amolyan pódium szerű építmény fazsindelyes tetővel, így ismét szárazban aludhattunk.
Vasárnap várt ránk még a Hernád-áttörés. Reggel szokásos ceremónia, reggeli, víz feltöltés stb. után elindultunk lefelé a Hernádvölgybe. Mire leértünk ismét " leszakadt az ég" és folyamatosan esett. A Letanovcei malom romjai mellett van egy büfé ide húzódtunk be az eső elől. Bent égett a tűz a kályhában és jó meleg volt.

Vártuk, hogy alábbhagyjon az eső, közben lassan szállingóztak a turisták. Először pozsonyiak majd lengyel turista csoport érkezett. Az eső folyamatosan esett, így lemondtunk a hernádáttörésről, és szakadó esőben indultunk Letanovcéra (Lénártfalvára).Közben Doky berendelte a barátnőjét Lénártfalvára.
Még közbeesett egy Roma kolónia ami a térképen is be van jelölve. Érdekes volt látni a szép erdő melletti réten a sok putrit.

Dokyt és Kba-t Ľubica a Doky barátnője elvitte az Iglói pályaudvarra, ők onnan utaztak Kassára. Mi elindultunk lassan a fő út felé alig fél óra elteltével már mi is ültünk az autóban hazafelé menet.Elvitt minket Szepsibe itt átszálltunk a kocsimba és indultunk haza. Nálam ismét átpakoltuk a cuccot a sumesz kocsijába, egy kávé és indultak is haza hisz még hosszú út várt rájuk.
Remélem, tetszett a túra és ha ismét szervezek majd túrát, hasonlóan jó csapat jön össze akikkel élmény a túrázás.

Üdv. mindenkinek Matifu