Ales & Papica

Ez a könyv kettőnk munkája, és sokunk tapasztalata. Megvásárolható a Szalay könyvek webshopjában. 

Belépés

Bejelentkezés

Youtube csatorna

Hold2

Felvidéki Volovec – Szádelőivölgy túra

A túra gondolata

A túraszervezés gondolata először az Aggteleki túrán ötlött a fejembe, amikor ellőször ismerkedtem meg a MTP portál tagjaival személyesen. Örültem, hogy a társaság szivélyesen fogadott és a beszélgetéseink során felvetettem, hogy esetleg szervezhetnék a Szlovák karsztban egy túrát Szádelő környékén, erre főként Kontrra biztatott. A második ún. ellentúrán amit Horka szervezett ismét a résztve biztattak a résztvevők , akikben szintén kitünő társakra leltem. Itt a Volovecet (Ökörhegy) emlegettem, gondoltam összekötöm a kettőt egy hétvégi túrában. Az MTP túraszervezés topikban aztán véglegesült az útvonal és kitűztem az időpontot május 2,3,4-re. Azthiszem mondanom sem kell mennyire vártam a fejleményeket. A jelentkezők száma szépen gyarapodott, de a túra  előtti héten erősen megcsappant. Hálistennek az utolsó pár nap alatt egy páran  bejelentkeztek és végül is 8 főre stabilizálódott a jelentkezők száma Hooch, Horka, Norbre, Kontrra, Hajóvonta, Bedeco, Szilva és jómagam. Sajnos ebből Horka nem tudott velünk tartani egészségügyi problémák miatt.

A túra előtti nap

A csapat nagyobbik fele május 1-én érkezett el hozzánk Debrődre 12ó 30 p. táján. Éjszakai műszak után voltam de nem igazán tudtam aludni, így hallottam  félálomból mikor megállt egy autó a házunk előtt. Felhúztam a redőnyt kinéztem nagy állmosan de mikor megláttam a magyar rendszámtáblát mindjárt magamhoz tértem. Azután már felgyorsultak az események, gyors üdvözlés és bemutatkozás után beállt Kontrra az udvarba az autóval. Szerény vendéglátás után megejtettünk egy kis bemelegítő túrát a falu határában, majd a Szentlászlón voltunk a túrát a helyi kocsmában 1-2 korsó jó hideg sörrel amely mindenkinek jól esett. Este vacsi majd kis utazás és  a Föld felfedezése következett a Google Earth-ön majd kellemesen elfáradva pihenőre tértünk. De sajnos a fiam belázasodott, így én megint nem valami sokat tudtam aludtani reggelig. 2-án reggeli  és gyors összepakolás után 8 órára  megérkeztek a megrendelt kocsik. Kis idő elteltével aztán Hajóvonta is megérkezett Bedecóval, így elindulhattunk Rozsnyóra.

A túra kezdete

Megkértem a barátom vigyen fel minket a Gulyapallagra, így módosult egy picit az útvonal a mi előnyünkre, innen kb negyedtizenegykor indultunk .

A Voloveci turistaháznál voltunk 11:45-re ami 1130 m magason van. Megengedtünk magunknak egy kis pihenőt, sajnos a turista ház nem volt nyitva így elmaradt a „ csúcssör“ de én gondoskodtam üdítőről kisüsti formájában . Picit kifújtuk magunkat majd nekivágtunk a hegynek, mitmondjak jó meredek amit szóvá is tettek a többiek.

A hegy tetején van egy hatalmas sziklatömb ez már 1193m magason van, s végre felértünk.

Innen szép kilátás nyíllik az egész környékre s habár az idő borongós volt látni lehetett az alacsony és magas Tátra hegyeit.

A hegygerincen folytattuk utunkat az Uhornai nyereg felé itt még találhatók voltak a fenyvesek árnyékos részein kisebb, nagyobb hófoltok ahol medve lábnyomokat is találtunk és az út közepén egy jó nagy kupac szőr és csontdarabokkal tarkított medve ürülékeet.

Még mielőtt elindultunk a Gulyapallagról beszéltem az őrrel Ő mondta, hogy medvét nem láttak de találtak egy szarvast amit  farkasok téptek szét. De hála istennek sem medvével sem pedig farkassokall nem találkoztunk a túra folyamán. A természet is kegyes volt hozzánk, mert szép napos időt kaptunk a délután folyamán így mindenki kedvére gyönyörködhetett a hegyes dombos vidéken. A túra útvonala végig a Skalisko-tól ( ejsd Szkaliszko- Köves hegy) a piros jelzésen haladt a tervezett útvonal az esti táborhelyig ami a Zimná voda- hidegvíz nevű forrásnál volt. Persze míg ide eljutottunk számtalan dombokon és kisebb, nagyobb hegyen mentünk át pl. Bielé skaly, Panenský vrch, Starý vrch, Malá pipitka, Pipitkát magunk mögött hagyva egy  tágas,  fenyőkkel övezett, hangulatos erdei rétre értünk előre siettem ... ez az, ez a táborhely melyet kinéztem éjszakára. Közvetlena táborhely mellet van a tűzhely, ami körül fenyő gerendák szolgáltak ülőalkalmatosságnak, kissé lejjebb van a bővizű hideg forrás ami valóban nagyon hideg és jó ízű vízzel szolgál. Amint megérkeztünk mindenki el volt foglalva a ponyva menedék elhelyezésével és felállításával, vagyis nem mindenki mert Norbre függőágyat hozott. Majd tűzgyujtás, és fa szedést követően a hosszú nap után  jól esett mindenkinek a kaja 1-2 kupica pálinka és a fenyőtea. ( Megjegyzem, ez már nem ízlett mindenkinek) Én az utóbbi 48 óra alatt kb. 4-5 órát aludtam és az egész napos gyaloglás után beestem a kuckómba és úgy aludtam reggelig mint a tej!

A második nap

Reggel éreztem igazán mennyire fáj a talpam az idáig megtett gyaloglástól és az elmúlt heti 50 Km-es túrán szerzett véres vízhólyag még nem igazán regenerálódott. Gyors mosakodás a forrásban majd sarokragasztás következett, miközben mindenki végezte a szokásos reggeli teendőket wc, mosdás összepakolás, reggeli a tűz mellett. Ezután sokan kérdeztek az elkövetkező nap tervéről és mindenki remélte, hogy nem lessz annyi szintmászás mint az első nap.Bár az én számomra sokkal jobb volt a felfelé gyaloglás a sarkam miatt, kevésbé fájt. Tehát, szétnyitottam a térképet és átnéztük az útvonalat ami a térkép alapján kb. 40 perces domb mászás után eljutunk az Osadníkra 1186m ( ejsd Oszadnyík) és innen a sárga jelzésen folyamatos szintvesztéssel le érkezünk a Szádellő völgybe igaz az alsó részét a térképnek elvesztettem így talán még volt aki kételkedett. Nehézkesen indultunk, Norbre ismét csinált pár felvételt és mindenki próbálta felvenni a tempót. Itt már az erdő vegyes volt, fenyők és bükkök is tarkították a tájat de még csak rügyek voltak  a fákon, leveleket még az alacsony bokrokon sem lehetett látni. Követve a piros jelzést, amely a fák kivágása és a vihartörte fák között igen csak hiányos volt. Az Osadníkra felérve sűrűvé vált épp annyira, hogy összezavart engem-minket. A térkép szerint a hegy tetejéről kellett volna levezetni a sárga jelzésnek de nem találtuk. Elmentem előre szétnézni mondtam, hogy menjünk visszafelé mert emlékezetem szerint nem itt van az út. De mindenki meg volt győződve hogy itt kell valahol kezdődnie, valahol kb. 50 méteres körzetben így elment keresni a jelet Kontrra, Norbre és hajóvonta  én elindultam visszafelé kb. 500 méter után meg is találtam egy fán egymás alatt a sárga és zöld jelzéseket holott a térkép szerint két különböző irányban kellene hogy legyenek, kissé távolabb pedig ott ált a jelzőtábla is. Hát így lehet megbízni a térképben. Este sötétben szinte lehetetlen lett volna megtalálni a jelzést a térkép alapján, ugyanis a valóság mást mutat. Közben beborult és szemeregni kezdett az eső úgy döntöttünk a zöld jelzésen megyünk tovább amit elég jól lehetett követni. Miközben haladtunk lefelé úgy változott az erdő ,előbb csak itt ott láttunk kibontakozó rügyeket a fákon s zöld fűszálakat, de már lejjebb kibontakozott az erdő szépsége. Az üdezöld bükk erdőben kis rétek tarkították a tájat s egy vadászház mellett haladtunk el . Tovább haladva a Matešova skala- Máté kő mellett  az edő szétnyílt és egy gyönyörű kb. 2 Km hossú rét tárult elénk , itt kezdődik a Szlovák karszthegység. Innen lefelé haladva ismét erdő következett,  a köves út mentén kökénybokrok virágoztak lágy illatot árasztva. Dél után 1órára érkeztünk le a Barkai völgybe, itt bevártuk a szétszóródott csapatot. Itt már mindenki érezte a sok kilómétert a „bakancsban“ hátmég amikor rátértünk az aszfaltos útra, itt aztán Hajóvonta lába megadta magát és vízhólyag keletkezett a talpán. Végre megérkeztünk éhesen szomjasan a völgybe és a turista vendéglőben 1-2 jó korsó sör kortyolgatása mellett megbeszéltük a teendőket ebédközben . Itt forintot is elfogadtak igaz hegyi árfolyamban 1:9-hez. Hajóvontának nagyon fájt a lába ő ugy döntött nem jön tovább velünk, Bedecó úgy gondolta együtt jöttünk együtt megyünk, így ő is vele tartott. Majd folytattuk utunkat. Kontrra, Szilva, Hooch, Norbre és jómagam nekivágtunk a meredek hegyoldalnak a völgyből kifelé. Hajóvonta és Bedeco a völgyben lefelé mentek a faluba Szádelőbe ahová a sógromat hívtam és megkértem szállítsa öket haza Debrődre. Mi a völgy peremére feljutva megcsodáltuk a szurdok szépségét, készítettünk pár felvételt a völgyről és indultunk is tovább a fensíkra. A fensíkon megkérdeztem még egyszer, hogy merre szeretnének folytatni a túrát ugyanis tudok az erdőn keresztül egy rövidebb utat vagy a fensík rétjein haladva folytatjuk utunkat. Vegyes vélemények voltak de Szilva így fogalmazott „ arra menjünk ahol szebb“. Ígyhát választottam egy harmadik lehetőséget, a felét erdőben a másik felét a réteken tettük meg a faluig. Én szedtem egy jó marék májusi pereszkét  ahogy nálunk hívják tövisk aljat. A többiek fényképezték a szép tájat fákat, virágokat. Éppen akkor virított a leány kökörcsin mely szépségével és élénk lila szinével csábított a naplementében amelynek a fényképezőgéppel rendelkező társaim nem tudtak ellenállni. A fensíkon a rétek nyírfaligetekkel, luccfenyőkkel tarkított dimbes dombos arborétum szerű terület, amelynek egyedi szépségét nehéz szóbafoglalni. A fensíkról a tanösvény  kanyargós, mogyoróbokkal övezve levezetett minket a faluba. Itt feltöltöttük az ivóvizet majd folytattuk utunkat a falun Hačaván- Ájfalucskán keresztül. Megáltunk az üzletnél egy frissítőre ezt mohón elfogyasztva folytattuk utunkat a falun keresztül ahol jócskán akadnak 19 sz. elején épített fa házak. De már sürgetett az ídő, mert már esteledett és még fel kellett érni a másik oldalon elterülő fensíkra ahol még táborhelyet kellett keresnünk. Szerencsére nem kellett sokáig keresni, a rét szélén találtam egy táborozásra alkalmas helyet ahol le is táboroztunk.Gyors táboroverés, tűzrakás és mire elgyuladt a tűz be is sötétedett.Mindenki elfoglalta magát a vacsora elkészítésével, én a friss gombából levest készítettem. Közben szórakoztun, Norbre ismét elővette a fényképezőgépet és ismét pár képpel dokumentálta e szép estét. Ez a nap is szép élményekkel gazdagított bennünket, bár a fáradtság mindenkin látszott. A szél is erősödni kezdett és borús volt az ég is, én mentem lefeküdni de nem telt bele sok idő és mindenki bevonult saját menedékébe és eltette magát a következő napra. Éjszaka arra ébredtem, hogy fura nyikorgó hangokat adtak ki a fák ahogy egymáshoz dörgölte őket a szél, és hogy a ponyván csörög az eső. Szerencsére fiatal fák alatt bokrokkal  szegélyezve volt az ideiglenes táborunk, amely aránylag szélvédett helyen volt. Mélyebbre bújtam hálózsákomban, összehúztam a tetejét amenyire lehetett és visszaaludtam.

 

A harmadik nap

 

Ezen a reggelen arra ébredtem, hogy Norbre már kinn van a függőágyából s amikor álmosan kinéztem láttam amint épp le emeli hátizsákját a fáról, amelyre este felakasztotta, most levette róla a védőzsákot amit ráthúzott este, hogy be ne ázzon. Ám de az eső és a fán lecsurgó víz belefolyt a védőzsákba, amely vízgyűjtőként viselkedett. Ahogy levette a hátizsákról kb. 2-3 liter vizet öntött ki belőle. Még szerencse, hogy a fényképezőgépet a hátizsák tetejére tette így ez megúszta szárazon. Mire kimásztunk a vackunkból már Szilva összepakolva kényelmesen iszogatta a megmaradt sörét közben szivarozott és jókat büfögött, aztán jókedvűen énekelgetett. Mi közben megreggeliztünk összepakoltunk és elindultunk a Szentlászló irányába. A réten hamar átkeltünk majd egy szép bükkerdőbe érve a frissen hajtott levelek élénkzöld szine ismét fényképezésre késztette a társaságot. Majd igyekeztünk tovább az éjszakai eső álltal feláztatott erdei úton. A Szentlászló fölötti erdőbe érkeztünk a Zöld jelzésen, tovább haladva mielőtt a köves műútra érkeztünk volna elvezettem a csapatot a Képes tisztásán keresztül egy másik útra, hogy ne kelljen a köves, kavicsos eső után biztos sáros csúszós úton menni, miközben újra eleredt az eső. Folytattuk utunkat, Norbre ment elől mint akit kilőttek, jó volt a hűtése a vizes hátizsáktól. Én  meg cammogtam mögötte a mobillal a kezemben  mert állandóan hívogattak, közben hálózat keresés stb. Kis idő múlva kiértünk az aszfaltos erdei útra, no mondom basszus rossz helyen vagyunk, pedig sokszor járok arra bringával mégis valahogy elkavarodtunk. Mondom nekem a fájós sarkamnak nem tenne jót ez az út így visszamentünk az erdei útra- utakra mivel sok út vezet itt keresztül kasul. Aztán elértünk egy erdőrészhez ahol úgymond „ megvilágosodtam“  mondtam nevetve emberek a másik úton vissza felé kell menni és kisé tovább haladva András barát kis menedékháza mellett elhaladva  megnyugtattam a társaságot, hogy nem kerültünk skat kb. 20-25 percet. Otthon megnéztem a térképet és valóban nem kerültünk többet. Viszont láttunk őzet és két  szép szarvast kárpótlásul, amikor észrevettek megugrottak de távolabb újra megáltak így megcsodálhattuk egy pillanatra e csodálatos álatokat, elég közel voltak szépen lehetett látni őket. A dombon leereszkedve  egy fiatal fenyves mellett beérkeztünk a falumba Debrődre. Otthon már várt a jó gulyás és még Bedeco és hajóvonta is nálam volt. Közös ebéd, majd ráadásként friss kecskesajt következett

Így lett vége a Felvidék Volovec- Szádelőivölgy túrának, remélem sikerült a túra hangulatát valamelyest visszaadni. S remélem a résztvevőknek tetszett a túra és alkalomadtán újra összefutunk valameik túrán, ha nem akkor majd szervezek megint egy jó túrát.

Üdvözlök mindenkit tisztelettel Matifu