Matifu Woodlander

(Part I.)

Első benyomások és bemutatás:
Ez a kés a második elkészült példány a Matifu Woodlander vonalban.

Annyiban különbözik az első példánytól, hogy én a kisujj számára is recézést, valamint tükörpolírozott pengét kértem. Aki figyelemmel követi Matifu munkásságát, rögtön láthatja, hogy ennek a késnek egy korábbi modell volt az őse, nevezetesen a Torpedo Fighter.

De, ha még alaposabban megvizsgáljuk és visszamegyünk időben, azt is mondhatjuk, hogy a Woodlander egy Matifu féle verziója a híres, régi és jól bevált  Kephart (Horace Kephart) kés modellnek. Ez az eredeti ...

...és itt egy modernebb változat látható:

Gondolom ennyi elég a családfáról... és akkor lássuk az írás tárgyát...
 
A kés főbb adatai:
Pengeanyag: Uddeholm Sleipner, 56-57HRC (Matifu becslése alapján)
Pengehossz: 115mm
Pengevastagság: 3,5 mm
Pengeszélesség: 30,5 mm
Markolathossz: 128 mm (leghosszabb)
Markolat anyag: Európai diófa
Kés tömege: 170 gramm (tokkal: 280 gramm)
Tok: Brazil marhabőr, vízszintes/függőleges hordásmód (a tok külön megér egy misét...)
 
A hőkezelés (Matifutól kapott adatok alapján) 1050 C fokon olajban edzéssel és 200C-on megeresztve történt.
A markolat számomra (közepes kézméret) nagyon kényelmes a főbb általánosan használt fogásmódokban. Elképzelhetőnek tartom, hogy NAGY kézméret esetén rövid lehet ez a markolat (esetleges rendelésnél figyeljünk erre és kérjünk picit nagyobbat, ha lehet).  A pengeháton elhelyezett ujjtámaszok megfelelően funkcionálnak, mind a hüvelykujj, mind a kisujj számára és a  rovátkák szépen illeszkednek a markolatpanelekbe is.

A diófa markolatpaneleket és az alattuk lévő alátéteket nyolc szegecs, egy dísz-szegecs, és ragasztó rögzíti, plusz még egy jól elhelyezett zsinórfurat hüvelyt is találunk a markolat végén. A kés teljes, kontúros “markolattüskés” konstrukció. A pengeköszörülés az egy Matifu specialitás, “high flat grind” egy pici homorú (hollow) fűszerezéssel. Nem sűrűn találkozunk ezzel a megoldással. Az enyhe holker mondhatni semmit nem gyengít a pengén, viszont segíti a kés szelő/vágó képességét. Mondjuk az én példányomnál sajnos nem lett szimmetrikus a két holker köszörülése, mivel az egyik oldal mélyebb mint a másik. Noha ez nem túl szembeötlő és számottevően nem befolyásolja a kés teljesítőképességét, de azért mégis piszkálja a csőröm... A levezető él és a ricasso találkozásánál is jellegzetes, a megszokottól eltérő Matifu köszörülést láthatunk. A kés középvonalában elhelyezkedő hegy, jó szúró (valamint fúró) képességre utal. Mivel aránylag széles pengével van dolgunk, a középpontban lévő hegy ellenére elég jól használható kis ívben fut fel a konvex el a hasonló ívben érkező pengeháthoz. A pengehát jelen formájában nem megfelelő a ferrocerium rudas szikravetéshez, mivel kaparóél nincs kialakítva rajta. A kés tokja szinten egy nem mindennapi változat.

Jó minőségű marhabőrből készült oly módon, hogy a bőr fonákját sehol nem látjuk (kivéve a tok belsejében), mindenhol a színével találjuk szembe magunkat. A varrás, gyönyörű, egyenletes, a grafikai díszítés ízléses, szépen kidolgozott, csakúgy mint a bőr felszíne és színezése. De itt sajnos egy hibát elkövetett Matifu mester, mégpedig az angol “knife” szó többes számát sikerült elírnia.

Így, egy “tévnyomatos” tokkal büszkélkedhetem. A tok felépítése függőleges és vízszintes hordást egyaránt lehetővé tesz,

noha a vízszintes módban csak egy picit keskenyebb övvel/pánttal használható.

Az alsó csúcson található kis fül és egy azon átfűzött bőrszíj vagy zsinór segítségével könnyen rögzíthetjük combhoz vagy  hátizsák vállpántra, málhára, stb... A tok felső része formázott és szorosan illeszkedik a Woodlander markolatára, ezenkívül egy rögzítő fedél/pánt is található a tok tetején.

A pántot a markolatra hajtva és legombolva biztosak lehetünk abban, hogy a kés még fordított hordásmódnál sem fog kiesni, és a pánt jobban védi a markolatot az esetleges sérülésektől is.

Amennyiben erre nem lenne szükség, de könnyebb és gyorsabb hozzáférést igényelnénk... 

A rögzítő pántot egyszerűen átfűzzük az erre a célra kialakított bujtató hasítékon a tok mögé,

és máris egy nyitott erszénytok lóghat a derékszíjon, megfelelően rögzítve késünket.

Ez a megoldás szerintem igen ötletes, nem mindennapi és nagyon jól használható. Ezzel talán be is fejezném ezt a bemutató írást és hamarosan, a következő részben folytatom a gyakorlati tapasztalatokkal.
 
Switchblade