Ales & Papica

Ez a könyv kettőnk munkája, és sokunk tapasztalata. Megvásárolható a Szalay könyvek webshopjában. 

Belépés

Bejelentkezés

Youtube csatorna

Hold2

Egy újabb Tapasztalós hétvége...:)  

Február végen végre átvehettem a túrafelszerelésemet, amit egy kedves barátom küldött ki utánam otthonról. Mar alig vártam, hogy újra kiszabadulhassak valahova az erdőbe. Meg is néztem hol van a környéken valami "fasor". A bőség zavarában (Formark Reservior Woods vagy az Ingleby Woods) nehezen sikerült döntésre jutnom, de azért csak összejött. Lelkesen vártam a hétvégét, még csak nem is sejtettem mi vár rám már megint! Péntek esti nagy készülődés és szombaton már kora reggel 9:45-kor úton is voltam. Google maps szerint az 1:45 perces gyaloglás 2 órásra sikeredett, de ezt betudom bámészkodás miatti késlekedésnek. Még mielőtt kiértem volna a faluból, leintettem egy bácsit, aki a kutyáját vitte éppen sétálni. Innen akarok menni oda és, hogy valóban arra kell e menni. Azt mondta az irány helyes, de ha akarok mehetek a Public Pathway-en is. (itt Angliában állítólag keresztül kasul vannak ilyenek, ahol farmerek földjén és magánterületeken lehet átmenni. Csak a környezetet és a háziállatok nyugalmát kell tiszteletben tartani) Most úgy sincsenek kint a tehenek és a bikák. Ez utóbbi általában veszélyes lehet, és ahogy elnéz engem amúgy sem lenne nehéz dolguk. Na mindegy. Gondoltam majd vissza úton kipróbálom ezt a public pathwayt. Borús és "nedves" idő volt. Azért nedves, mert nem esett az eső, még csak nem is szemetelt, mégis egy óra múlva át voltam nedvesedve kívülről. Útközben Repton és az erdő között viszonylag sok látnivalóm akadt. Az út mentén a bokrok alatt rengeteg üregi nyúl járat van. Néha még egy-egy nyulat is sikerült észrevennem. A távolban fácánok ricsajoztak, néha egy varjú morgott rám fentről. Már az út elején észrevettem, hogy a táskám már megint valahogy nehezebb a kelleténél és mintha a bakancsomban is lenne valami kavics. Ráadásul mind a kettőbe és ugyan azon a helyen! Amikor sikerült letérnem a földútra akkor gyorsan le is ellenőriztem, hogy mi okozza a bajt. A talpbetétek kivétele után láttam a probléma forrását. Sajnos csak késsel javítható lett. A mindkét talpbetét ugyanazon a helyen ki volt kopva és össze volt csomósodva. Meghámoztam a talpbetétet. Levágtam a csomókat, de innentől kezdve már végig éreztem, hogy nem az igazi. Itt jelenik meg az első tapasztalás!! A túrabakancs az túrabakancs! Nem pedig több mint két éven keresztül való, majdnem minden napi használatra és túrázásra. Ennyi idő alatt a talpbetét egy kicsit megadta magát. Ez pont most derült ki. Ennek eredménye másnapra két 50Ftosnyi veres vízhólyag a talpamra!

 

Pff... Sántikálva nagy nehezen sikerült találnom egy alkalmasnak tűnő helyet a táborozásra. Végre megszabadulhattam a nagy tehertől is. Gyorsan megcsináltam az éjszakai menedékemet. Hálózsák a hálózsákba, alá a matrac és kész is. Egy kissé át voltam ázva, gondoltam oké...tűzgyújtás! Mi sem egyszerűbb. Találtam nyírfakérget bőven. De a száraz fával és gyújtóssal már meggyűlt a bajom. Nem volt és egy ideje, de mégis minden nedves volt az erdőben. Lelógó száraz ágak, kicsik-nagyok és már meg is volnának. Meglepődtem saját magamon ugyanis elsőre volt stabil tüzem egy 5 perc alatt. Gyűjtöttem még egy pár vastagabb kevésbé vizes fát és végre jöhet a sütkérezés.

Körülöttem a távolban puskaropogás hallatszott. Vadászhattak a környéken nagyerőkkel, mert egészen sötétig abba sem hagyták. A lecsókolbászomat megsütöttem a tűzön, hozzá a fincsi házi kenyér es közben be is esteledett. Csak egy két mókus zavart meg, ahogy az avarban randalíroztak. Bebújtam a hálózsákomba és próbáltam elaludni. Rengeteg fácán kakatolt körülöttem, gondolom a vadászok elől menekülhettek erre. Az éjszaka nem fáztam pedig reggelre a hálózsákom hozza fagyott a ponyvához, az pedig a földhöz.

Nem tudom mennyi lehetett, de egy mínusz egynéhány biztos. A másik tapasztalás, hogy nem árt, ha viszel magaddal egy fejlámpát és úgy könnyebb a sötétben tűzifát gyűjtened, ill. ha gyűjtesz amíg világos van, akkor nincs ez a problémád. A következő tapasztalás a sí maszk hiánya volt. Sokszor arra ébredtem, hogy lefagy a pofám. Ilyenkor fej behúz a hálózsákba, de ott meg már befűtöttem gazzal is, de legalább meleg volt. Férfiasan bevallom, hogy féltem egy kicsit az éjszaka. Ez legalább a nyolcadik éjszakám egyedül az erdőben és meg mindig nem sikerült leküzdenem ezt a gyengeségemet. Folyton felriadok. Kóbor kutyáktól tartottam vagy valami veszett rókától, hogy arra ébredek, hogy már véresre nyaldosta az ábrázatomat. Lehet nem kéne annyi filmet néznem. (majd csak kinövöm)Hajnal 6 körül elkezdtem újra tüzet gyújtani. Most is elsőre sikerült!(boldogságom határtalan. A tegnap este elkezdett kanalam faragását befejeztem reggel és már készülődnöm is kellett, mert a vadászok ismét rázendítettek, de most már majdhogy a golyók a fejem fölött süvítettek! Gyorsabbra fogtam a készülődést nehogy ott találjanak és kiderüljön hány illegális dolgot is csináltam egy nap alatt. Pár perc alatt sikerült megéreznem, hogy a véres vízhólyag a lábaimon nem csak álom volt. Hazafelé gondoltam kipróbálom a turistautat a földeken keresztül úgy hátha a gyönyörű táj feledteti fájdalmamat.

Az első 2 órában működött! A második két és fél órában mar nem! Ha valaki elég szemfüles volt, akkor kiszámolhatta, hogy az odafelé két órás út, hogy lehet 4.5 óra visszafelé. Hát úgy, hogy térkép nélkül és a néhol hiányos turistaút-jelzéssel elég könnyen el lehet kavarni, és zárt kapukat találni. Itt a kerítésről a szúrós sövény gondoskodik, ami a kerítésnél százszor jobb! De nem annak, aki át akar jutni rajta. Meg se próbáltam. Inkább mentem keresztül szögesdrótos kerítésen.

Előbb repül a táska, utána repül az idegen. :) Néha patakszerű mezsgyéken kellett átugranom kisebb nagyobb sikerrel. Nem tudom, ha egy farmer kutyájával összefutottam volna, akkor el tudtam volna-e magyarázni neki, hogy Jajj, én azt hittem, hogy ez is turista út!! 

Tapasztalat: Helyismeret vagy Térkép. Meg akkor is, ha csak 10kmre mész. Tudtam, hogy a folyó, ami a falum mellett megy el az tőlem Északra van. Tehát irány Észak. Pár kerítés és legelő birka után már a folyónál is voltam. Sajnos ekkor már nem tudott lenyűgözni a látványa pedig szép volt. Követtem a folyót felfele, remélve a mielőbbi hazajutást. Sikerült széttépett hattyút találnom útközbe, és annyi vadkacsát meg fácánt láttam, hogy már oda sem figyeltem rájuk a vége felé. A következő tetem a mederben egy bomladozó marha volt, ami meglepett.

 

Valami nagy esőzés lehetett régebben, mert látszott, hogy a folyó kilép néha a medréből, a sodrása meg elég nagy. Szegény párát ekkor ragadhatta el. Még egy kevés bolyongás és sikerült a hídhoz érnem. Innen úgy 15 perc botorkálás és otthon is voltam. Utólag visszagondolva nem bántam meg ezt a kis "kitérőt", mert egy két igazan szép helyet sikerült találnom, ha megint ki akarnék szabadulni a kalitkából. A hétvégén csak a Leatherman Multifogóm volt nálam és nagyon meg voltam vele elégedve.

 

Ezek után már nem is gondolkodom bicska beszerzésén. Jól lehet vele tollaságat csinálni, kanalat faragni és a kis fűrésze is nagyon használható.

Ami nálam volt: Téli hálózsák (2.5kg), Nyári hálózsák (0.8kg), önfelfújós matrac, 3x3m DD ponyva (0.7kg), hozzá kötelek, Túlélő szettem (kb 400g),Faragókés, Letherman Multifogó, Ruházat (kb 1,5 kg), Szikravető, Elsősegély felszerelés nagy(0.5kg), Lecsókolbász (300g), Kenyér, Levesporok, 2l víz, atáskám súlya kb 2.8kg (sajnos) 

A felesleges kacatok amik nálam voltak:

  • függőágy (0,9kg)
  • főző (0,5kg)
  • váltásruha (1kg)
  • plusz pár apróság (kevesebb mint 0,5kg)

 

Kb. 14-15 kilót cipeltem, ami még mindig sok szerintem. Majd a legközelebbi túrán meglátom, hogy sikerül.Remélem nem voltam hosszú vagy unalmas. 

 

 

Idegen