Ales & Papica

Ez a könyv kettőnk munkája, és sokunk tapasztalata. Megvásárolható a Szalay könyvek webshopjában. 

Belépés

Bejelentkezés

Steiger Oszkár "Berkut"

Öreg barátom, Berkut blogja. Általam ismert emberek közül Ő az egyedüli akinek a bushcraft nem csak hobby, hanem valódi életforma! Nem kérdés: Ő a legtapasztaltabb magyar bozótmíves

Youtube csatorna

Hold2

Szalajka-völgyi bushcraft

 

     Mikor kiszálltam az autóból, harapni lehetett az októberi csípős reggeli levegőt. A Bükk alján lévő Szilvásváradon voltam, ahová életem második Bushcraft programjára érkeztem. Az út elég hosszú volt, de bíztam benne, hogy az egy hónappal ezelőtt Szarvason tapasztalt kellemes élményhez hasonló fog érni. Mint később kiderült, nem kellett csalódnom. Kényelmesen felvettem a Bakancsot, elpakoltam az út során szükséges apróságokat, és szemügyre vettem a terepet. Az elmondások alapján könnyű volt megtalálni a táborhoz vezető utat. Gondoltam, hogy akik itt éjszakáztak, körül belül most ébredeznek, reggeliznek, pakolásznak. Ez így lehetett, és nem lehettek messze, mert néha a távolból, hangosabb szófoszlány egy-egy hangos nevetés, ágak ropogása hallatszott. A többiek már ott voltak valahol a fenyves erdővel körülvett tölgyesben. Én csak szombaton tudtam érkezni, Ők már pénteken itt voltak, és megkeresték az ideális szálláshelyet. Megindultam át a hajnali párától vizes réten, fel a töltéshez, amin Papica elmondása alapján, áthaladva beérek az erdőbe, és ott egy kis csapáson elérem a tábor. Jó volt beszippantani a fenyves erdő felől áramló fenyőillatot. Átérve a töltésen, véletlenül figyelmen kívül hagyva a táborhoz vezető csapást, beszabadultam az erdőbe, és haladtam a hangok irányába. Keveset kellett mennem, és mint ahogy azt már előre sejtettetem, megpillantottam néhány ébredező, pakolászó ember sziluettjét a tűz körül.


     Volt, aki reggelizett, farigcsált vagy csak a többieket nézte hallgatta. Tudtam, hogy lesz ismerős,Papica,(főhős) Satu, KunEmber, Ádám már ismerősként üdvözöltek. A többiekkel, - Kba, Sysy, Attila, Rtibi, Tanki, Hooch, Ignazio,- még nem találkoztam ezért egy rövid bemutatkozás következett. Később aztán bepótoltuk az ismerkedést, sokat beszélgettünk természetesen. Igen érdekes embereket ismerhettem meg személyükben is. Mielőtt elindultunk a Szalajka-völgybe, fatwood gyűjtésről kaphattunk gyakorlati útmutatót Papicától


     A program gerincét, a Szalajka-völgyi pisztráng füstölés körüli misztikum kifürkészése volt, majd a tervek szerint meglátogattuk az Ősember-barlangot, és felmentünk a Milleniumi kilátóba. Miután megtörtént a menedékek lebontása, és mindenki becsomagolt, eltüntettük a cuccok zömét, és minimál stílusban indultunk el. Tanki is csak 1 méter 30 cm-es kolbászt hozott magával, meg némi kenyeret, és az ehhez való köreteket. Tanki egyébként, mint később kiderült nagy tudója az őzike fajtáknak.

Szépen, diszkréten, felhaladtunk rögtön a halfüstölőig, ahol néhány percen belül, elfogyasztotta a csapat, az aznap kemény munkával lefüstölt halmennyiség zömét.


     Mire befejeződött az eszem-iszom, addigra megjelent a füstölő tulajdonosa, aki elmagyarázta a füstölés lényegét, fortélyait, sok színes történettel fűszerezve. Továbbá megbizonyosodhattunk, természet közeli hozzáállásáról is. Végül is a nagy titok a halfüstölésről nem derülhetett ki, de erre persze nem is számítottunk!


     Ezután felmentünk az Ősember barlanghoz, menet közben megtekintve azt a szabadtéri kiállítást, ami a  Szalajka-völgy egyik mellékvölgyében, a Horotnában berendezett múzeum az erdő és az ember kapcsolatát: a különböző erdei munkák eszközeit, termékeit, az erdei mesterek életmódját, építményeit mutatja be.

                

                 

     Innen mentünk aztán fel a kilátóhoz. A kilátóból gyönyörű panorámájával tárult elénk a Szalajka-völgy, és a völgyet körülvevő erdőtakaró páratlan őszi szépségében.


     Ekkorra, már számomra világossá vált, hogy ezeken a programokon egyszerűen nem férhetnek meg rossz emberek. Végig volt kivel, és főleg miről beszélgetnem. Maximális segítőkészséget, tapasztaltam, akár az előző Szarvasi bushcrafton. Két ilyen nap alatt hatalmas információ gyűlik össze ennyi ember szájából, ha az ember odafigyel.

     Attila, például...

     ...aki már akkor hegyet mászott, mikor Én még csak hátulgombolós rakétanadrágban futkároztam a tyúkudvarban, olyan történeteket mesélt, hogy nem győztem betelni velük.

     Sysy (középen)...


     ...aki most volt először ilyen programon, hanyag eleganciával adta elő, például azt a négy napos kiruccanását, mikor a ruházatán kívül, egy kés, egy szikravető és egy izofólia diszkrét társaságában flangált a hegyek között.

     Kba feltalálta az  ÉtShokit! Mindezt éhgyomorra,ébredés után!


     Tanki „megszakértette” az őzikéket, higgadtan kimérten.(erről már láthattunk képet.)

     Sok-sok ilyen történetet, lehetne leírni, de sajnos ez egyrészt ott és akkor hiteles, másrészt sok-sok oldal megtelhetne vele, és a türelmes olvasó figyelme is elfogy egyszer.

     Mikor leértünk a kilátóból, úgy tűnt, hogy éjszaka, ugyan úgy, mint Szarvason, az eső kopogását hallgatva szenderülünk álomba. Ez a momentum segített abban, hogy aki egyébként esetleg lassú lett volna menedéképítésben, az is igen fiatalosan látott hozzá. (a kép nem ezeket az embereket ábrázolja!:) )

     Ám, szerencsére csak megviccelt bennünket az időjárás, mert néhány perc elmúltával, elhalkult az esőcseppek zenéje az őszi lombokon. Így persze a táborépítés is lelassult, és kezdett alapozódni, a késő éjszakába nyúló beszélgetés tapasztalatokról, használati tárgyakról. Ha már a táborépítésnél tartunk, el kell mondanom, a látottak alapján, a következő fogalmazódott meg bennem: aki ki szeretne jutni a természetbe, egy kicsit kikapcsolódni, bizony igen alacsony költségvetésből is meg tudja oldani. Ezt csak azoknak írom le, akik még mindig azon gondolkodnak, hogy el kellene kezdeni járni a természetbe, de az olyan sokba kerül. ”Nakéremszépen”, én itt láttam 2-3 ezer (!)  forintból épült menedéket, akciós bakancsot néhány ezerért, rengeteg saját készítésű eszközt, ruházati kiegészítőt, késeket stb.

Időközben előkerülhetett egy szikravető is, mert mire elkészültek a menedékek, addigra intenzíven ropogott a tűz a táborban, és szépen kezdett gyülekezni körülötte 12 éhes ember.

     Bekerültek a parázsba a bögrék, főzőedények, a szalonnák elfoglalták helyüket a nyárson, és a kemping komforthoz szokottak is belobbantották a gázfőző lángját.

     Hamarosan súlyos csend lett úrrá a környéken! Csak némi csámcsogás és cuppogás, kanalak edények hangjának színes harmóniája zavarta meg ezt a csendet. Aztán ahogy ürültek a főzőeszközök, kopott a nyársról a rablóhús, úgy kezdett kibontakozni egy igen intenzív társalgás, mindenféle tematikát nélkülözve a fentebb leírt témakörben, bushcraftról, tapasztalásokról, és az élet nagy dolgairól. Valaki mindig rakott a tűzre, ám ahogy nehezedett a sötétség az erdőre, úgy egyre kevesebb fa került a parázsra. Szép lassan nyugovóra tért mindenki, és az utolsó parázs is kihunyt. Az erdő elcsendesült, csak egy-egy jól eső horkantás hallatszott a menedékek alól.

Az éjszaka eseménytelenül telt, leszámítva némi technikai malőrt, ami az önfelszívódós (nem önfelfújódós) derékaljam kilyukadásában, és a levegő eseti pótlásában merült ki. Így elég korán 5 órakor ébredve konstatáltam, hogy kellemes langyos reggel lett, senkit nem vitt el a medve, és az általam preferált teakeverék, még egy Angol úriembernek is elégedettségére válna.

Sajnos, a kibicnek semmi sem drága alapon, kitaláltam, hogy mire a többiek felébrednek, addigra tüzet csiholok, még akkor is, ha ez azzal jár, hogy mindenkit felébresztek. Bejött. Mire kövér parázs lett a reggeli elkészítéséhez, már majdnem mindenki a tűz körül volt.

     Kivéve Satut, aki a menedék alatt fogyasztotta el, nyugodt kitartó alvásáért járó, jól megérdemelt reggeli kávéját. Erről, erősen kritizált fejfedője miatt nem illesztenék be fotót.  Az éjszaka alatt leülepedett, előző napi kérdések, válaszok tapasztalatok megbeszélése következett. Én például körbeadtam a szikravetőmet, tesztelésre. Kiderült, nem csak én bénázok vele, de ügyesebb társak kezében is gyengén muzsikált! Kipróbáltam néhány profi cuccot, és bizony több sikerrel jártam, mint a sajátommal. Volt, aki a reggeli kávézás hatására, még fatwood-ot gyűjtögetett...

...de a délelőtt már a szedelőzködéssel, és a hazautazásra való felkészüléssel telt, hiszen többen messziről érkeztünk ide. 

Mindent összevetve, egy kerek, nem megerőltető két nap programjairól szerettem volna most írni. A programok bárki számára teljesíthetőek, avagy kihagyhatóak voltak. Mint már többször írtam, sok -sok tapasztalatot, és információt gyűjtöttem, a természetben való jártasságom fejlesztéséhez!

     A saját szemszögemből nézve, úgy gondolom, megtaláltam azt a közösséget, aki szélsőségektől mentesen, a gyakorlati tapasztalatokra alapozva, egymást segítve űzi a bushcraftot. Ezt csak azok kedvéért mondom, akik azért nem jelentkeznek programokra, mert úgy gondolják, hogy közöttünk idegennek fogják érezni magukat, esetleg bármiféle nehézségekbe ütköznek a programok folyamán.

 

Köszönöm, hogy megtiszteltetek a cikk végig olvasásával, remélem valamit át tudtam adni, a Szalajka-völgyi bushcraft hangulatából!

 

Moris

 

A hétvégéről készült videó itt nézhető