Röviden a helyszínről. Farmos határában, Nagykáta felé elterülő szikes puszta és nádas tó. Természetvédelmi terület, a Duna Ipoly Nemzeti Part kezelésében és részben tulajdonában. Több tanösvény és a madármegfigyelő torony segít a terület és az élővilág megismerésében.

     A terület szabadon látogatható, de a táborozási szándékot, pláne a tűzgyújtást, előzetesen egyeztetni, engedélyeztetni kell a terület kezelőjével. Név szerint Vidra Tamást vagy Kepes Zsoltot kell keresni az alábbi elérhetőségen.

Duna Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Tápió Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet
Tel.: 29/441-262, 30-663-4650 E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

     Mivel a DINP természetvédelmi őrszolgálatának is a tagja vagyok, az egyeztetés után már indulhattunk is.

     Eredetileg nyári, nyárvégi programnak terveztük, a horgászati lehetőség miatt, (természetesen a horgászat is engedélyhez kötött, és csak a horgászegyesület vizein,) már másfél éve, de mivel nem sikerült az időpontok egyeztetése, ezért lett november. A víz már hideg, a halak már telelnek / kivéve a ragadozókat /. A horgászatot a túlélő felszerelésünkben levő szerelékkel terveztük, de ezzel csak a kisebb halakra lett volna esély. Ez így elmaradt. Hogy a hal sütést kipróbálhassuk, egy megtisztított kisebb pontyot vittem magammal a fagyasztóból.

      A hétvégi programra négyen mentünk. Filater, Jani, egy Farmosi barátunk Nyitrai István és jómagam. A terv, rövid túra, és a lehető legtöbb módszer kipróbálása, gyakorlása.

     Az autómat Pisti udvarában hagytuk, és innen egyenesen a szikes pusztába vettük az irányt. Az időjárás tökéletes, napos tiszta idő. A szikesről a nádas szélében, a tanösvényen, a pallósoron mentünk végig.

      A gátőrház elhagyása után, át a vasúti síneken, az országúton, a magasabban fekvő homokbuckást kerestük fel. Itt a telepített fenyves az első helyszínünk.

A fatwood keresése.

      Álmunkban sem hittük volna ezt a lelőhely gazdagságot. A hátizsákokat lerakva, nem mentünk el tíz méternél nagyobb sugarú körbe, és a következő variációkat próbáltuk ki, sikerrel.

      Attila egy kikorhadt fenyő törzséből rúgta ki az ágtövet. Élő fenyő törzséről letört ág begyógyult helye. Késsel könnyen lefaraghatóak a szilánkok. Élő fenyő régen levágott,v. letört ágának a törzsön visszamaradt csonkja.

Ezek mind telítve voltak gyantával, a róluk lefaragott szilánk, a szikravetővel begyújtható.

Az égő szilánkról a megolvadt gyanta lángolva csöppen le. Egyetlen szikrától is milyen könnyen felgyulladhat az erdő.

     Az élő fa a vágás, sérülés, helyét gyógyító szándékkal telenyomja gyantával. Nekünk az a jó amikor a felület, már sárgás fehéren csillog, szikrázik a sok gyantától. Sikereinken felbuzdulva, irány vissza a nádasba.

Útközben bogyókat gyűjtöttünk, ettük és a zsebeinket is megraktuk. Megreggeliztünk.

 A csipkebogyó már puhult, de ott volt még a galagonya, és a tökmagfa nevét Pisti éktől kapta. Közismertebb nevén Ostorfa.

A gáton ballagva, katángkóró gyökereket ástunk ki késeinkkel az esti kávéhoz.

Berendezkedés.

A többiek ponyva menedéket építettek, én a hammockomat feszítettem ki.

Víztisztítás

Jani víztisztítója kétlépcsős tehát mechanikusan is szűr és aktív szén is van benne.

Íjas tűzfúrás.

Attila bemutatója következett. Korábban már sikerrel alkalmazta, most a helyi anyagok kipróbálása került sorra. Alapnak hozott magával lián szárat.

Tűzgyújtás kovával.

Gond nélkül sikerült, égetett pamut éleszték kell.

     Tevékenyen, jó hangulatban, gyorsan telt az idő. Pisti agyagot szedett, meggyúrta, előkészítette az esti halsütéshez. A megsózott halat az agyagba becsomagolta és egy valóságos kis hal plasztikát alkotott. / Pisti hobbyja a fafaragás, amit mesterien űz / A hal szobrot száradni hagytuk.
Száraz ágban sem volt hiány, a tűzhöz, könnyen ment a gyűjtése.

A kávé.

     A katángkóró gyökereket megmostuk, majd késsel megkaparva megtisztítottuk, gyufaszálnyi pálcikákra vágtuk. Pisti vállalta magára a konyha séf feladatát. A tábori étkészlet serpenyőjében pirította a gyökeret. A kisebb darabok hamar feketedtek, ezért azokat időnként kiszedtük. Nem hagytuk megszenesedni. Bögrében vízzel bőven felengedve főztük. Kóstolási próba, na még hadd főjön. Eredmény, általános megelégedés. Ezt kár lett volna kihagyni.

A hal.

     Vártunk még elég vastag lesz a parázs. Széthúztuk, Pisti beletette a műalkotást, majd parázzsal fedte. Nem tudnám megmondani mennyi idő telt el, de gondoltuk meg kellene fordítani. Az első mozdításra megrepedt az agyag. Még túl nedves volt. Békén hagytuk. Mikorra az agyag megkeményedett késznek ítéltük.

A vacsora.

     Izgalmakkal teli várakozás közben a Séf kiemelte az agyagot, benne a hallal és a tisztásra helyezte. Kíváncsian ültük körbe. A kemény agyagréteg szépen levált. A bőre kissé ropogott az agyagtól. Mivel csak konyha kész hal volt otthon, így hiányzott a pikkelyréteg mely felfoghatta volna az agyagot. Gondolom. A húsa inkább főtt volt mint sült. Viszont tökéletesen elkészült és élvezhető, finom volt, mocsár íz nélkül. Egymás elől lenyúlva a jobb falatokat meg is ettük. Négy személyre kevésnek bizonyult, ez várható is volt. Mindenkinél volt egy kis vésztartalék, hazai.

Vasárnap.

Lustálkodás, ébredezés, kávé, tea , ki mit szeret.

Víztisztítás, reggeli.

     A délelőtt az íjas tűzfúrás tanulásának, tapasztalásának jegyében telt el. Napos, szélcsendes idő. Gyorsan eltelt. Táborbontás. Visszafelé másik úton mentünk, a madármegfigyelő torony és a horgásztó érintésével. Néhány éve bivalyokat hozott valaki a pusztába és azokat szerettük volna megnézni, egy jókora villanypásztorral zárt területen. De sajna mostanra már eladták, mert egyeseket zavart, hogy a bivalyok időnként elkószáltak.

     Pisti leánya, Petra kerékpárral elénk jött és itt várt minket.
Hozzájuk érve, felesége, Hajni finom, frissen sült aranygaluskával /vanillin sodóval/ fogadott.

Felejthetetlen hétvégét hagytunk magunk mögött.

     Már megvan a terv! Jövőre a nyár elején, 4-5 napra kiköltözünk ismerkedve a pákász élet rejtelmeivel.

Berkut