Ales & Papica

Ez a könyv kettőnk munkája, és sokunk tapasztalata. Megvásárolható a Szalay könyvek webshopjában. 

Belépés

Bejelentkezés

Steiger Oszkár "Berkut"

Öreg barátom, Berkut blogja. Általam ismert emberek közül Ő az egyedüli akinek a bushcraft nem csak hobby, hanem valódi életforma! Nem kérdés: Ő a legtapasztaltabb magyar bozótmíves

Youtube csatorna

Hold2

Felkészülés - gyakorlati tanácsok 3. rész

Baj van, útra kell kelni.

Írta: Papica 

Baj van!

A rendszer, s így a teljes infrastruktúra összeomlott. Nincs gáz, áram, víz. Nem működik a telefon, az internet, nincs lehetőség kommunikálni a hatóságokkal. Nincs mentő, tűzoltó, postás. A rendőrség nem ura a helyzetnek, a katasztrófa védelem hozzánk még nem jutott el, s valószínűleg nem is fog. A katonaságnak nyoma sincs, pár – vélhetőleg szökött – katona jelent meg tegnap, de csak egyikük helybéli a többi mára már eltűnt. A benzinkúton nincs már se benzin, se gázolaj, s az emberek egymást ütik-vágják a maradék üzemanyag reményében. A helyi bolt teljesen kiürült, néhány hajfestéken kívül már mindent elvittek. Ki fizetve, ki fosztogatva. Teljes a káosz. Az elemes rádióban sugárzott adás napokkal van lemaradva az események mögött.
Nem működnek a szennyvízátemelők. A mélyebben fekvő részeken a hidrosztatikai nyomás tolja fel a szennyvizet. A fürdőszobában már elviselhetetlen a bűz… fertőzésveszély alakult ki. S óráról órára rosszabb a helyzet… folyik a szar a lakásba, lassan, feltartóztathatatlanul. Az utcán a tegnap még a helyzetről diskuráló szomszédok eltűntek, helyette elvétve lövések hallatszanak. Káosz mindenhol. Innen el kell menni, biztonságba kell helyezni a családod…

Baj van, útra kell kelni.

Egy ilyen világban nincs irgalom, nincs szánalom, nincs rend. A megmaradt rendfenntartók az aktuális elit védelmét látják el, melyek készletei kisebb kolóniák ellátására lesznek elegendőek. Akinek esze van, az menekül. Márpedig az elitnek pontos modelljei vannak és forgatókönyvek, megoldások azokra. Legalábbis ez lenne logikus. Helyek, élelmiszer, gyógyszerek, védelem. Kidolgozott élelmezési, közlekedési, védelmi, egészségügyi koncepciók.
Ezek a kisebb városállam jellegű kolóniák, hogy hol és miből alakulnak, nos, ne legyenek illúzióink. Vannak. A jövőben ezek lehetnek a legveszélyesebb helyek számunkra, az ott élő elit és kiszolgálói a legveszedelmesebb ellenfelek, akiket jobb elkerülni, mert a készleteik védelmének érdekében gondolkodás nélkül halomra lőnek minket. Szó nélkül, vagy esetleg egy rövid „fertőzöttek vagyunk” félmondattal segítve át minket a másvilágra. A jelenlegi helyzeti előnyükből adódóan olyan készletek birtokában lehetnek, melyek akár hosszú évekig biztosíthatják számukra a túlélést.


A szétesett fegyveres erőkből, a szervezett bűnözőkből verbuválódott fegyveres csoportok, avagy a fegyveres csürhék egy társadalmi összeomlásban valószínűleg centralizáltan egy-egy olyan terület köré fognak összpontosulni, mely készletekkel ellátott. Katonai lerakat, PV (Polgári Védelem) raktár, gyár, elosztó központok, bevásárló központok, lerohant menekült táborok. Ezeket a csoportokat és így a helyeket messze el kell kerülni. A férfiakat nagy valószínűséggel megölik, hacsak nem volt röviddel korábban nagyobb emberveszteséggel járó összetűzésük. Ez esetben a férfi a ranglétra legaljára kerülve a csoport tagjává válik, miközben feleségét a csoport megerőszakolja, esetleg utána meg is öli. A gyerekeket nem kímélik meg, ha nincs hasznuk belőlük. A lőszer takarékosság miatt ne reménykedjünk egy gyors tarkólövésben, nagyobb valószínűséggel halunk meg kés által. Hadd ne részletezzem. Kerüljük el ezt a veszélyt!

A fogyásban lévő élelmiszer és gyógyszer készletek, a vízhiány, a fertőzésveszély (szennyvíz!) és a fosztogatók miatti közvetlen életveszély ráveszi az embereket, hogy a periféria felé húzódjanak.

A jelenlegi lakóhelyeink, azok állapota, kialakítása stb. nem alkalmasak arra, hogy hosszú és akár középtávon védelmet nyújtsanak. A fosztogatók számára értékes préda és a védelmet előbb, mint utóbb biztosan áttörik. Ha ezt megvárjuk, meghalunk. Bármennyire is képzettek vagyunk, egy átlagos lakóházban nem tudunk ellenállni a fertőzésnek, vírusoknak, ahogy a fosztogatóknak sem. Hiába tudnánk – esetleg – kellő komfortot biztosítani a családunknak, az másnak is kellene!
Kevés az a szerencsés, aki olyan helyen és házban lakik jelenleg, és már most is úgy gondolkodik és él, hogy egy ilyen vészhelyzetben be tudja rendezni és biztonsággal élni a saját kis mikrovilágát. Egy alföldi tanya vagy egy hegyvidéki modern ház csak korlátozottan alkalmas…


A megoldás az elkerülés. Bármennyire nem akarjuk, el kell hagynunk az addigi élőhelyünket*. De vajon hová menjünk?
(*A mentális /=fejben történő/ felkészülésnek erre kell koncentrálnia: az addig megszokott életvitel, családi ház stb. teljes „megsemmisülésére”. Ha erre nem készül fel az ember, nagyon súlyos pszichés stressz éri, ami vészesen legyengítheti. Röviden… belebetegedhetsz, hogy minden megváltozott és üres tekintettel magad elé bambulva várod, a fotelből bámulva az üres tévéképernyőt, a fosztogatót, aki jó esetben fejbe ver egy fejszével, rossz esetben átvágja a torkod.)

Hová menjünk?

Ez az iromány elsősorban a városok Átlag Béla lakóiról, illetve lakóinak szól, nem a vidéki gazdáknak, még kevésbé a képzett szakembereknek. Az első két rész óta csak rosszabbodott a helyzet, mind a hazai, mind a nemzetközi. A felkészülés már félig nyilvános stádiumba érkezett. Katasztrófavédelmi összeírás és gyakorlat, fegyveres kiképzés a tűzoltóknak, Svájcban az atombunkerek (270.000 darab!) ellenőrzése… hosszasan lehetne sorolni az intő jeleket. A proaktív emberek egyre jobban félnek, illetve aggódnak a jövő miatt, és joggal. Persze, akik homokba dugják a fejüket és élvezik a jelen mesterségesen fenntartott cirkuszát és bábeli zűrzavarát, azok ebből semmit sem éreznek vagy érzékelnek.
A „lelkes” amatőrök – mert hála Istennek még mindig azok vagyunk! – filmekből, könyvekből, fórumokról próbálnak ötleteket meríteni és azokat a gyakorlatban is kipróbálni a jövőbeli boldogulásuk érdekében. (Hangsúlyozom: nem válhat ez mániává, egészséges mederben kell a felkészülést tartani! Ha tévednék… legalább hasznos tudásra tettem szert és sokat voltam a természetben alapon!) De amiről nem szólnak ezek az irományok és filmek, az egy olyan vészeseti terv készítése, amit akár bárki meg tud magának csinálni.
Volt idő, amikor nem értettem, hogy az egyszerű, ezen a téren valódi értékkel bíró tartalmat és tudást miért nem adják át, akár már iskolás korban. Voltak már háborúk, vannak is szerte a világban, s minden jel szerint baj közeleg, szóval szükség lehetne (és valószínűleg lesz is) erre a tudásra. De nem.  Nem adják át ezt a tudást. Egy magas beosztású, szakszolgálatos ismerősömmel folytatott beszélgetés mutatott rá arra, ami mindvégig ott volt az orrom előtt. Egy kisebb csoportnak tartottam képzéseket, saját pedagógiai vonal mentén. Nem a fizikai kipurcanás volt a fő téma, hanem a boldogulás és annak megtervezése. Akár hosszú távon is. A beszélgetés közben fölvetődött ennek a jelen világunkban nem hogy nem hasznos, hanem kifejezetten káros volta: „megtanítod őket eltűnni!”

Ott, akkor ráébredtem arra, hogy ami nekem néhány éve készségszintű tudás, amit átadni próbálok olyan embereknek, akik tartanak attól, hogy a jelenleg még meglévő „szappanbuborék” rövidesen kipukkan, szóval ez a tudás veszélyes. Veszélyes a jelenlegi rendfenntartásra, bűnüldözésre. Nem azon a szinten, hogy emberek megtanulnak tájékozódni, tüzet gyújtani esetlen vizet szűrni. NEM! Ami veszélyes az a tervszerű gondolkodás és az előkészület. Ebben persze benne vannak gyakorlati készségek is, amiket jelenleg pénzért cserébe (erre szakosodott közösségeknél) bárki elsajátíthat.

Miért is írom ezt ebben a megvilágításban? Mert egy rendfenntartói szinten meglévő, véleményem szerint a mostani témával parallel és önző gondolkodás az, ami nem teszi lehetővé akár mindenki számára annak a gondolkodásnak az elsajátítását, amely segíthet egy valóban reménytelen helyzetet megoldani, amiben jelenleg a lakosság java a rendfenntartásra /Katasztrófa Védelemre/ lenne ráutalva. Az már lényegtelen jelenleg, hogy ebben a pillanatban ők maguk és a családjaik sincsenek valódi biztonságban. A jelenlegi koncepciók, ha vannak, az egyént nem veszik figyelembe… nem tudok róla. Sőt! Kifejezetten azt a gondolkodást helyezik előtérbe, hogy tömbként tekintenek a lakosságra. Ez az egyik oldalról persze érthető, az ő oldalukról, de egy realizálódott veszélyhelyzetben közel sem biztos, hogy az általuk kidolgozott vészeseti koncepció megállja a helyét mindenki számára. Hiába jelennek meg a szomorú hírek a nemzetközi médiában ezután/ eközben, hiába hivatkoznak vis major helyzetre.

Vastagon le fogod szarni a parkettás, pizsamás szakember beszédét a TV-ben, amikor a töketlen intézkedést, elégtelen ellátást, a fosztogatásokat, gyilkosságokat a következővel fogja elkendőzni: vis maior* helyzet van.


*vis maior: olyan alapvetően természeti erők által okozott esemény, amelynek bekövetkezése egyrészt nem előre kiszámítható, másrészt emberi beavatkozással nem elhárítható.

Én úgy gondolom, ahogy a családunk jövőjét egy adott infrastruktúrával fenntartott civilizációs közegben megtervezzük (már aki), de nem tart sokból mindezt a központi ellátó elem nélkül is átgondolni. Az előző irományom (1. és 2. részek) erre vezeti rá az embert és az adott élőközegének a védelmére, ellátására és infrastruktúra nélküli használatára. Utaltam arra, hogy a pl. lakótelepeken élő embereknek rövidesen el kell hagyniuk az életterüket. Áll ez azokra is, akik ugyan kertes házban laknak, de a házban nincs alternatív fűtés, csak vezetékes víz van, nem védhető és nincs tartalék élelmiszer. Vagy csak úgy egyszerűen a felelősen gondolkodó emberekre, akik többre tartják maguk és családjuk életét egy tömbösített intézkedéseknél és hivatkozásoknál.
Az összes katasztrófafilmben, ahol az urbánus (=városi) környezet élhetetlenné válik, egy igen sarkalatos pont a menekülés, elvándorlás máshova. Fontos, hogy legyen hova, mert az reményt, lehetőséget ad egy reménytelen helyzetben. Egy VK (=vészeseti terv) elkészítése elvi szinten nem nagy dolog. Egyszerű elméleti tudásanyag elsajátításával, ami leginkább egy gondolkodásmód, bárki képes lehet összerakni a gerincét és ezzel már tett valamit. Amitől mindez egyedivé válik és professzionálissá az már persze gyakorlati tudást és tereptapasztalatot is igényel. Ez lesz az izomzat a vázon, ami lehet egy satnya, életre éppen, hogy alkalmas, lehet egy átlagos, ami talán elegendő a családtagok boldogulására is és lehet olyan teherbíró és alkalmazkodásra képes szervezet, amely az előre nem kalkulált helyzetek megoldására is képes lehet… mindez persze elvben.

Megpróbálom közérthetően szétszecskázva megfogalmazni a gondolataimat. Lesznek olyan gondolatok, utalások, kunsztok, amikre hivatkozok. Ezeket nem fejtem ki egyenként, nem részletezem. Vannak túlélős könyvek, amiket felütve el lehet olvasni. Nem a plagizálás és a száraz idézet a célom. Az csak a csontváz. A csontváz izomzat nélkül nem működik, az izomzat pedig irányítás nélkül nem működik rendszerben.

Amit megpróbálok leírni az a egyedi rendszer elkészítésének a receptje.

Már akkor tettetek valamit, ha van térképetek. Nem csak sima autós, hanem turista, vagy akár UTM. Jelenleg meg lehet vásárolni, le lehet tölteni szinte mindent a netről. Hiába tudod hova akarsz eljutni, hiába vagy tisztában most azzal az útvonallal, amit meg akarsz tenni, ha egy vészhelyzetben esélyed sincs a jól ismert helyeken közlekedni. Nincs jelzőlámpa, az utak bedugulva, fosztogatók, katonák… lényeg: nem tudsz arra menni biztonságosan, amit ismersz. Baromira egyszerűen le tudjátok ezt modellezni magatok is. Keress egy térképet a közvetlen élőközegetekről (most mindegy, hogy elektronikus, vagy papír). Nézd meg azt az útvonalat, amin meg szoktad közelíteni a szomszéd települést. Most azt felejtsd el és keress alternatív útvonalat. Olyat keress, ami nem dugul be, a megállított, lerobbanó autók nem torlaszolják el.
Máris rá fogsz döbbenni arra, hogy a közvetlen környezetednek is csak egy igen kicsiny, napi szinten használt útvonalait ismered. Kivételek persze a környéken túrázók, vadászók, gazdák… de nem mindenki ilyen. Nagyon jó a GPS, ha rendelkezel a töltési lehetőséggel. Én azt tartom biztonságosnak és átláthatónak, ha van térkép is. Továbbá az olcsóbb, bárki számára elérhető dolog. Tehát van térképed, amit meg kell tanulni használni. Nem én foglak megtanítani ebben az írásban, ez a Te feladatod, ha akarod, akkor minden lehetőség adott számodra jelenleg! Tanfolyam, internet, nyugodt gyakorlás… minden. Nem egy nagydolog, könnyen elsajátítható tudás és való életben sokkal többen hasznosítanák, mint az integrálást mégsem tananyag.
Tételezzük föl, hogy képes vagy iránytű és térkép segítségével egy folyamatos és biztonságos közlekedésre (no meg persze GPS-el). Elvben képes vagy eljutni A-ból, B-be úgy, hogy nincs szükséged utakra, járművekre. No, ekkor következik az, hogy hova a túróba menj! Mert hiába van egy nyaralód a Mátrában, ha Te Keszthelyen laksz és gyalog, családdal esélyed sincs arra, hogy ezt egy reális időn belül megtedd, az egyéb később említendő problémákról nem is beszélve! Ülj le a gép elé, a térkép elé és tervezz! Ha már tudsz térképet olvasni és képes vagy az abban lévő információk helyes értelmezésére, akkor meg tudod tervezni, merre menjetek és ezt a terepen, ha módosítani kell, akkor meg tudod változtatni.
Persze most joggal jöhet egy olyan fölvetés, hogy mindez gyakorlati tapasztalat nélkül hogyan… Nos aki megtanul térképet olvasni, megtanulja kezelni rendesen a GPS-ét, az gyaníthatóan megnézi közelebbről is a dudvát. Tisztában lesz a szintvonalak jelentőségével, a vizek jelölésével, merre folynak, mik a jelleghatárok stb. Tudod, hogy hova akarsz eljutni, mert az a hely számodra reményt, lehetőséget ad. A jelen helyzeted és e között a  hely között lévő távolságot a leendő kicsiny menekülő csoport terhelhetőségével egyenes arányban oszd föl több részre. Megjegyezném: a csoport terhelhetősége nem csak a fizikai állapottól függ!
Szerinted ki megy messzebbre egyhuzamban januárban?  Egy belvárosi konditeremben edződött igen jó fizikumú fiatal csaj, akinek nincs túratapasztalata, vagy az ezt a hobbyt magának megengedni nem tudó középkorú családanya, aki az alacsony jövedelmük miatt a hétvégi természetbeli kirándulást választja (családjának és magának) programként?  A válasz egyértelmű, de nem a fizikum, hanem ruházat, cipő/bakancs megléte és a némi gyakorlati tapasztalat miatt!
Azt neked kell tudnod, hogy mennyire terhelhetők azok akikkel menekülni szeretnél. Ennek tudatában tudod az útvonalat a térképre leképezni. Egy ilyen vészhelyzetben könnyen elképzelhető, hogy a két pont között a legrövidebb út a görbe lesz. Mindez azért, mert az egyenest más is használhatja, nincs fedezék, nem lehet biztonságos pihenő helyet kialakítani, nincs víz utánpótlás stb. A tervezett útvonal nem csak egy a legrövidebb és szerinted jó út. A tervezett útvonal legalább egyszer bejárt és megtapasztalt. Tudni fogod, hogy egy emelkedő után kell-e pihenőt tartani, merre találsz valóban vizet, merre lesz lehetőségetek biztonságban pihenni.

Az útvonal precíz megtervezése nagyon fontos és az is, ha jelentősebb távolságot tervezel, kalkuláld bele a fent leírtakat, továbbá azt is: mit fogtok enni, miként lesz energiátok az úton, mit csinálsz akkor, ha az időjárás nem kegyes hozzátok?  Egy átlag túrázó leginkább jó időben túrázik. Egy veszélyhelyzet erre nincs tekintettel sőt!

Hm, mit fogtok enni és inni?! Az egy dolog, hogy Te mit fogsz enni/inni… no és a családod? A gyermeked, feleséged, szüleid?! Persze sok mindent kibír az ember és kényszerhelyzetben szenved, tűr, a szervezete meg a terheléssel egyenes arányú tempóban kezdi lebontani a zsírt és az izomzatot is. Ezt tudjuk és azt is igen gyorsan leguglizhatjuk, hogy a szervezetünk egy ilyen jellegű folyamatos terhelésnél mennyi energiát használ fel és alap esetben mennyi kalóriára van szükségünk. Igen gyorsan nyilvánvalóvá válhat mindenki számára, hogy egy vándorlási helyzetben leginkább lassú és gyors felszívódású szénhidrátokra (cukrokra) van szükség. Persze a 10 esszenciális aminosav sem hiányozhat, de az előbbi egy ilyen igénybevételnél fontosabb. No de mennyi és azt hogyan viszi magával az ember és miként készíti el?
A mennyit gyorsan kiszámolhatja bárki magának internetes kalkulátorokkal. Van olyan kalkulátor, amely kiszámítja, hogy mennyi szénhidrátot, fehérjét stb.stb kell bevinni ahhoz, hogy az ember ne veszítsen testsúlyt. Egy ilyen igénybevétel mellett nekem kb. 4500kcal a napi energiaszükségletem. Az közel 1,3 kg főtt rizs… No de! Olyan magas a keményítő tartalma, hogy valóságban 10 deka rizsből csak 100kcal-t tud hasznosítani a szervezet. Az már 4,5 kiló fogyasztása/nap!!! Magad is láthatod, hogy az amúgy jelenleg olcsó és könnyen elkészíthető élelmiszert eheted, de messzire nagyon nem fog menni a család tőle. Nem az a célom, hogy konkrétan megmondjam: ezt és ezt vegyétek, mert ez jó. Sok lehetőség van, amit lehet kombinálni. Internet adott, így állítsd össze azt a vészeseti élelmiszer csomagot, ami számodra elfogadható élvezeti értékkel bír és ugyanakkor kellő tápanyag mennyiséget ad, nem csak salakanyagot!
Aki erre nem képes (vagy anyagilag megengedheti), az könnyedén vásárolhat magának vészeseti ételeket az ezzel foglalkozó cégektől. Nagyon fontos! Egy személy napi kalória szükséglete (vehetsz középszükségletet a csoport arányára) szorozva a létszámmal, szorozva a leendő útvonal idejével. Amint ez kész van, egy laikus gyaníthatóan nagyot fog nézni a szükséges mennyiségen és már el is érkeztél ahhoz, hogy mindezt miként fogja a csapat magával cipelni és mennyi vizet kell az emésztéshez, napi szervezeti szükséglet fedezéséhez magaddal vinni? Remélem, átmegy az a törekvés részemről, hogy nem a droid szintű túlélőkönyves javaslatot helyezem előtérbe, nem azt írom, hogy vegyél ezt és ezt és ennyit…. minden itt van az orrod előtt. Mindent meg lehet vásárolni, olcsón be lehet tárazni még banán chipset is. Arra szeretnélek rávezetni, hogy sajátíts el egy olyan gondolkodást, ami rém egyszerű és bárki számára elérhető. Ehhez nem kell Bear Grylls-nek lenni.


Én amúgy a hüvelyeseket javaslom és a zabot, árpát. Sokkal többet tud ezekből a szervezet hasznosítani mint az azonos mennyiségű rizsből és sok benne a lassú felszívódású szénhidrát, tehát nem csak a hasnyálmirigyünket kényszerítjük fokozott munkára, hanem hasznosítható „tüzelőt” is kapunk. Egy tábortűznél megrottyantott zabkása némi szárított hússal, billtong-al egy tápláló és olcsó vándorétel lehet. Persze az csak példa és még sorolhatnám, de a lényeg: találd ki a saját és a csoportod ízlése alapján, hogy mit lenne a legjobb fogyasztanotok és azt szerezd be.

A megteendő távolságról már írtam, arról is, hogy ezt fel kell osztanod annyi részre, amit napi szinten a csapatod képessége megenged. 20-30 km-es távon nincs nagy gond, de ha a családdal 100 km-t akarsz megtenni, akkor nagyon okosan kell kalkulálnod! Nem Kinizsi!!! Első két nap még megy a banda, de mivel nincsenek hozzászokva sem a távhoz, sem a vészhelyzetben szükséges rejtőzködéshez, védekezéshez, gyorsan fog fogyni az erő. Rendkívül fontos, hogy legalább az esti pihenőpontokon lehetőség legyen a körülményekhez képest nyugodt regenerálódásra! Amennyiben az életszerű tervezési stádiumban (tehát valóban bejárod a szakaszt) az optimális táborozóhelyeket felderítetted és a megteendő távolság indokolttá teszi, én javaslom az ún. feltöltő pontok létesítését. Nem kell málhás szamárként megszakadni a csomagok alatt az extrém környezetben és nem kell eret vágni magunkon, ha esetleg kényszerűségből kénytelenek vagyunk elhagyni a csomagunkat a teljes készlettel.
Nem kell komplett logisztikai bázisra gondolni, elegendő egy zárható kisebb műanyag hordóba bekészített pl. 2 kiló árpa, néhány konzerv, szárított, sózott, füstölt hús, némi édesség a moráljavítás érdekében stb., ami még terjedelemben és anyagilag belefér. Továbbá víz! Tökéletesen megteszi az olcsó palackozott ásványvíz. Légmentesen lezárva, a hűvös talajban a napfénytől védve nagyon sokáig iható marad.
Az élelmiszerről nem kívánok többet írni. Aki jelenleg is a szendvicsekben látja egy ilyen „túra” élelmiszerszükségletét, azt nem akarom meggyőzni, aki meg belátta a sötét realitást, az szán rá egy kicsi időt, hogy megtervezze magának és utána olvasson azon vezérvonal mentén, amit javasoltam. A víz ugyan nagyobb szükség, mint az élelmiszer, de annyiban talán szerencsénk van, hogy ha nincs brutális aszály, akkor valóban lehet találni útközben és nem feltétlen fontos a teljes szükségletet magunkkal vinni. Szűrők, fertőtlenítők manapság könnyedén vásárolhatók. Van egy kínai katonai vízszűrő. Az aránylag kicsi mérete ellenére meglepően hatékony és 6000ft átszámítva. Ezen felül persze léteznek praktikák, technikák, amikkel a szennyezett vizet ihatóvá lehet tenni. Túlélőszűrők, desztillálás és só tablettázás stb., ez már a guglizható anyag része.

Forró időben ugyebár sokkal nagyobb a víz és só veszteségünk, mint hideg időben. Ezt a megnövekedett pótlási igényt persze bele kell kalkulálni a tervezés alatt. Csak javasolni tudom, ha már létesítünk feltöltő pontokat, akkor ott legyen vizünk is. Magyarországon a felszíni vizek nem ihatók. Hiába van mellettünk egy csatorna, olyan fertőzést kaphatunk, ami komoly hasmenéshez, legyengüléshez, kiszáradáshoz vezethet. Az említett vízszűrő 1 mikronig garantált… tehát több vírus még veszedelmes lehet a szervezetünkre, de azért annyira nem rossz a helyzet! Gondold át józan paraszti ésszel! Egy domb oldalából szivárog egy kicsi csermely és vajon biztonsággal, vírus nélkül iható az amúgy sáros víz megszűrve, vagy nem? Vagy iható-e tisztának látszó tavacska vize, amelynek a nádasában akár egy elpusztult kutya oszlik bele a vízbe (persze ezt nem látod). Ennyi… így gondolkodj! Amennyiben csak a bizonytalan felszíni vizet tudod megszűrni, akkor forrald fel. 20 perc forralás után tutira elpusztul minden vírus benne, ha nem tudtad rendesen megszűrni, ennyi forralás után akkor is iható… maximum némi homok lesz a szádban, növényi darab. No persze, ha van szuper vízszűrőd, esetleg fordított ozmózis elvén működő (x százezerért) akkor akár a tengervizet is nyugodtan ihatod.

Hol is tartunk?

Ismered a környezetedet. Ismered az alternatív útvonalakat. Tudsz térképen tájékozódni. Megtervezted az útvonaladat, amin eljuthattok egy biztonságosnak gondolt pontra. Tisztában vagy a veled tartók fizikai állapotával (felszerelésükkel), tudsz kalkulálni mekkora utat tudtok megtenni napi szinten jó és rossz esetben. Tudod, hol lehet táborozni. Ismered az útvonalon a vízvételi lehetőségeket és rendelkezésedre áll akár a zsákokban, akár a feltöltő pontokon elegendő kalória/ víz utánpótlás. Én hiszem azt, hogy ez eddig nem bonyolult és nem kell hozzá nyóóóc diploma.

Ilyen világban természetesen igen fontos a védekezés, mivel a rendfenntartásra nem lehet számítani. Az, hogy kinek milyen eszköz állhat rendelkezésére, egyénileg változhat. Ami mindenki számára jelenleg legálisan elérhető az a nyílpuska, íj, vadász csúzli (no meg persze a szúró, vágó eszközök). Egy normál maroklőfegyverrel sem fogsz pontosabban lőni, mint egy 150 fontos nyílpuskával…. sőt! Sokkal pontatlanabbul (nem vagyunk Simonyi Ottók) és hangosabban. Erről a témáról sok fórumon lehet polemizálni. A nindzsa eszközöktől a házilag készíthető csőpuskáig a habitusától függően mindenki megtalálja a számára jelenleg legfontosabbnak tartott túlélő eszköz iránti képzelgési lehetőséget. Én úgy gondolom: nincs új a nap alatt. Reális keretek között, ami használható és elérhető azt már őseink feltalálták. A nagy prepper (=angolul prepare/preparation, azaz felkészülés) őrületben vannak gyártók, akik kielégítik ezt a fizetőképes keresletet is és lehet vásárolni pl. túlélő puskát, amire már egy hangtompítót rakni nem nagydolog. Ennek nagyon örülünk, de Átlag Béla szinten nem reális. Ami bárki számára reális lehet az egy 10.000ft-os 80 fontos nyílpisztoly, amivel 20 méterről biztonságosan el lehet találni egy pet palackot (tehát akár vadászatra is alkalmas). Könnyű, kicsi helyen elfér és a vessző utánpótláshoz nem kell egy üzem.


Nem ragozom a fegyverzetet. Amit írtam az egy elérhető minimális összegből beszerezhető reális önvédelemre és vadászatra is alkalmas eszköz bárki számára. Egy vadászembernek ez nevetségesnek tűnhet, egy átlag zsarunak, még inkább egy bercsényis harcosnak viszont egy túlélő helyzetben valóban használható harci/ vadászati eszköznek (remélem).

A tábor védelme rendkívül fontos! Hiába nincs közvetlen veszély, ezt a vészhelyzetben kihegyezett idegrendszer nem biztos, hogy így gondolja. Ki így kezeli a stresszt, ki úgy. Annak érdekében, hogy másnap aránylag pihenten tudjon az ember tovább menni fontos a nyugodt alvás. Ehhez meg kell teremteni a feltételeket! Az, hogy egy optimális táborhely mi alapján lesz optimális, szakoldalakon elolvasható. Az őr állítása és annak váltása szintén elkerülhetetlen a csoport biztonsága érdekében. Ezen felül érdemes egy olyan héjvédelemben gondolkodni, amely a leginkább valószínű megközelítési útvonalakra koncentrál. Egyszerű hangjelző rendszerrel (pl. botló zsinóros, kolompoló sörös dobozok), egyszerű lengő/ süllyesztett csapdák. Nem kommandósoknak íródnak ezek a sorok, hanem Átlag Bélának. Ami itt olvasható az valóban könnyedén elsajátítható.

Megérkezvén a Back-up pontra, az aktuális helyzettől függően rendezkedik be a csoport, vagy tervezi a továbbjutást. Lehet, hogy vannak olyan szerencsések, akiknek ezen az alternatív élőhelyükön lesz minden, ami szükséges lehet a további életükhöz és meg is tudják védeni magukat. Ahhoz, hogy a back-up ne legyen egy kirabolható éléskamra agresszív csoportok szemében, ne úgy gondolkodjanak ezekről a pontokról, mint a békeidőben létesített könnyedén elfoglalható önellátó szigetekről, kell némi szemléletváltás. Hiába rendezkedett be egy közösség pl. Somogyban a teljes önellátásra, hiába termeli permetezőszer nélkül magának a burgonyát. Hiába van generátora, állatállománya, gabonája…

Sokan úgy gondolják, hogy ha most vidéken létesítenek maguknak egy olyan élőközeget ahol meg tudnak termelni mindent és oda vissza tudnak vonulni abban az esetben, ha összeomlás történik, akkor már meg is oldották az átvészelés jelentős problémáját. Nem akarom Őket bántani, mert legalább próbálnak valamit tenni. Arra viszont rámutatnák: bármennyire is készültek föl, a rablásra „szakosodott” hordák meg arra fognak felkészülni, hogy az ilyen békeidőben létesített önellátó gazdaságokat (is) kirabolják. Persze erre is ki lehet dolgozni több lépcsős védelmi koncepciót. Van arra lehetőség, hogy mikroközösségek reális kereteken belül megvédjék magukat és a közvetlen környezetüket. Persze nem katonai erő ellen, de a fosztogatók ellen ez tervezhető és szervezhető.


Talán ez lesz a következő téma: A mikroközösségek lehetőségei szélsőséges társadalmi körülmények között, ami már most kezd nyilvánvalóvá válni számomra, hogy ez a téma is kezd olyanná válni szép lassan, mint a foci: mindenki ért hozzá egy kicsit. Senkit nem szándékozom meggyőzni és recepteket kreálni arra, hogy mit csináljunk akkor HA. A szándékom továbbra is egy gondolkodásmód átadása amellyel (én a jelenleg még elérhető könyvekkel, netes anyagokkal) elvben bárki egy bizonyos szinten meg tudja tervezni, hogy mit tud reálisan tenni akkor, ha bekövetkezik a HA…