Hétvége a Budai-hegységben
Vilkó és én (sumesz) úgy döntöttünk, hogy itt az ideje egy kicsit kimozdulni, mert már kezdett nagyon unalmas lenni a gép előtt ülés.
Úgy terveztük, hogy Budapestről Dobogókőre megyünk fel, de ez biztonsági okokból elmaradt, inkább túlbiztosítottuk magunkat azzal, hogy nem távolodunk túl messzire a civilizációtól. Célunk az volt, hogy tapasztalatot gyűjtsünk, szerezzünk, mert még egyikünk sem aludt kint a vadonban télen.
Felszerelésünk a szokásos bushcraftos cuccokból állt össze. Vilkónál egy SRK, fűrész egy BW poncho, 3.5 liter folyadék, élelem, 3x2-es ponyva, polifoam és Esbit gyújtós. Nálam még volt pluszban egy Gransfors balta és némi fáklyaolaj. A többi holmim majdnem megegyezett Vilkóéval. Gyakorlatilag tökéletes kiránduló idő volt addig, ameddig meg nem érkeztünk. Nagyjából 13 kilómétert tettünk meg mire megérkeztünk a kiszemelt helyszínre. Eldugott, csendes, de 15 percnyi sétával településre érkezhetünk.
Az első hibánk az volt, hogy nem szélvédett helyet szemeltünk ki. Ez akkor nem tűnt fontosnak, mert nem fújt a szél. Akkor arra nem is gondoltunk, hogy mi lesz akkor, ha... Természetesen éjszakára megérkezett az orkán, de erről majd még később. Táborépítés: Arra gondoltunk, hogy a két ponyvát hosszában összeillesszük és csinálunk belőle egy 4x3-as fedelet a fejünk felé. A gond csak az volt, hogy én az OBI-ban vettem a ponyvámat, Vilkó meg a Retinexben. Mi sem természetesebb annál, hogy oldalt a lyukak teljesen máshol találhatóak? Ez az ötlet kilőve. Kerestünk egymástól nagyjából egy ponyvahossznyira található fát és közé szereltük fel a ponyváinkat. Csinos kis fészket építettünk, nyári menedéknek tökéletes lett volna. Ahogyan annak történnie kellett a hó is rendkívüli intenzitással elkezdett esni. Már kezdett sötétedni, ezért elkezdtünk gyújtóst keresni. Semmit sem találtunk csak csurom vizes gallyakat. Kerestünk fáról lelógó ágakat, hogy hátha annak a belseje száraz, de semmi ilyesmi nem volt az erdőben pedig nagyon-nagyon alaposan átnéztünk mindent. Nincs más megoldás, mint a fáklyaolaj. Vilkó egy nagy kupac fát rakott elém, én meglocsoltam olajjal rendesen, begyújtottuk, lángolt vagy 1-1.5 méter magas lánggal aztán elaludt, mint ha mi sem történt volna.
Ezt párszor eljátszottuk, egészen addig, ameddig a műanyag olajos flakon rá nem került a tűzre, majd az is elaludt. Eközben hol az eső, hol a hó szakadt. Vilkó végső elkeseredettségében elkezdte használni a fejét és közölte, hogy van nála Esbit. Szuper. Esbit begyűjt, vizes ágak rá és máris olyan tüzünk volt mint még soha, legalábbis biztos vagyok benne, hogy tűznek ennyire még nem örvendtem. Eközben meg a hó is megmaradt és a menedékünkre nem is figyeltünk oda, ami azt eredményezte, hogy gyakorlatilag hókunyhóvá módosult a hálóhelyünk. A ponyvák dőlésszöge a talajtól kb. 25-30 fokra lehetett, tehát a hó kényelmesen megmaradt rajta.
Vilkó néha-néha lerázta róla a havat, de nem sokat ért. Szerencsére a túrabotommal kilehetett valamennyire feszíteni, és a hó is kezdett az esőtöl lemosódni. Nem volt jó esőben állni, korán is volt a lefekvéshez, ezért azt találtuk ki, hogy a tűz mellet található négy fa közé kifeszítünk egy ponchot, hogy ne ázzunk miközben a tűz mellett szárítkozunk. Sikerült ezt a manővert is végrehajtanunk. Az én ponchomat a földre leraktuk Vilkó levegőben lógó ponchoja alá, rá egy polifoamot és máris készen volt a remek menedékünk. Eközben a szakadó esőtöl a poncho szépen meggyűlt vízzel és a kapucnis részénél pedig távozott. Igen, utána végig a tűzön (ténylegesen) szárítkozhattam.
Ettünk, ittunk, beszélgettünk, de a fagyűjtésen kívül mást már nem igazán tudtunk tenni, ezért lefeküdtünk aludni. Ekkor érkezett meg az orkán. Természetesen a szél iránya megegyezett a bejárat irányával, ami annyiból volt jó, hogy nem szét, hanem csak átfújt a menedékünkön, meg Vilkón, mert neki nincsen olyan jó hálózsákja, mint nekem. Egyszer azért sikeredett a szélnek megtépázni az oldalsó rögzítést, de a probléma, hála a gyors beavatkozásnak, nem terjedt tovább. Másnap ragyogó napsütésre, de szeles időre ébredtünk. Tüzet könnyű volt rakni, mert maradt parázs bőven.
Lebontottuk a táborhelyünket majd irány haza miközben azt beszéltük, hogy mit kellene másként csinálni.
Sok mindent. Nagyon sok mindent. Nagyon-nagyon sok mindent:) Annyi biztos; tanulságos hétvége volt.
sumesz
