A gödi bushcrafton jött Papicának az az ötlete, hogy kellene egy bushcraftot szervezni a Násznép-barlangba.
Találkozó január 17-én Pólus parkolójában volt. Jött solva, Miklós, Papica, Vilkó, Wape és szerénységem (sumesz). Irány Kosd. Kosdon az autókat biztonságos helyen leparkoltuk és nekiindultunk a nagy útnak.
Időnként megálltunk, hogy Papicától némi térképolvasási, tájékozódási ismereteket szerezzünk, de a csapat, fogalmazzunk úgy, hogy nem volt a toppon, szerintem általános iskolás síkgeometriából alaposan leszerepeltünk. Szerencsénkre Papica türelmes ember:-)
Menetelés közben fel a hegyre egy hangos HÓÓÓÓ törte meg a csendet hátulról. Papica így jelezte Vilkónak, hogy benézett egy jelzést. Még időben, mert felmenni, aztán le és újra fel, már nagyon kedvszegő lett volna. Sajnos így is egyszer leesett a vércukrom, kicsit szédültem, de hamar elmúlt. Előfordul az ilyen.
Megérkezvén a barlang bejáratához a csapaton egy érezhető megkönnyebbülés lett úrrá. Igazán kellemes séta felgyalogolni ide. Vilkót nem irigyeltem, mert tanulván a gödi hibájából előrelátó volt és három hálózsákot cipelt magával.
A barlang belülről szép, egy aprócska hibával, hogy vízszintes és szikla mentes fekhelynek való hely nem található a belsejében. Papica ezt pedánsan megoldotta, az hogy hogyan, legyen meglepetés.
A barlangról pár szóban annyit, hogy védett állatok, denevérek élő- telelőhelye. Aludni lehet benne, de ne gyújtsunk bent tüzet, ne hangoskodjunk, ne zavarjuk meg az ott élő állatok téli nyugalmát! Mi is odafigyeltünk erre, de sajnos a gondatlanság és pusztítás nyomai mindenhol felfedezhetőek a barlangban és a barlang bejáratánál egyaránt. A szemetet távozás után összegyűjtöttük és Vilkó elcipelte, de erről majd később.
Sajnos Wape nem maradhatott velünk sokáig, ezért tőle viszonylag korán elbúcsúztunk. Mivel korán sötétedett, ezért nekilátott mindenki a fekhelyének elkészítéséhez. Göröngyös, sziklás talaj ami lejt. Nem egyszerű feladat a kényelmes alváshoz megfelelő ideális terület kialakítása, de engem kivéve mindenki remekül megoldotta.
Sötétedéskor Papica kiadta a feladatot mindenkinek, hogy szerezzünk nyársnakvalót. Mi sem egyszerűbb, gondoltam magamban, és feltehetően mindnyájan. Egy méter körüli vékony, lehetőleg egyenes ágra volt szükségünk, amit kb. a kétharmadáig meg kellett pucolni, eltávolítani róla a kérget és párhuzamosan elvékonyítani, hogy a felnyársalandó eleség kellően át tudjon (forgatás közben ne csak a pálca, hanem a sülő étel is forogjon miközben forgatjuk) sülni.
Papica részletesen bemutatta a rablóhús elkészítésének apró fortélyait. Nem is gondoltam volna, hogy ennek külön "taktikája" van, de van, pláne hidegben, mikor minden fagyott és könnyen reped, törik.
Az eleség elkészültét már mindenki nagyon várta. Leírom, bár egy cikkben ilyesmit nem illik, mert jobb kifejezés nincsen rá: két pofára zabáltunk. Nem volt közöttünk olyan, akinek nem ízlett volna. Tényleg isteni finom volt, pedig a legalapvetőbb dolgokat tartalmazta: kolbász, pulykamell, császárszalonna, hagyma.
Este még beszélgettünk egy kicsit majd mindenki nyugovóra tért. A jól előkészített helyem sajnos rossznak bizonyult, mert a matracomról folyamatosan csúsztam le, így kénytelen voltam solva mellé befészkelődni ami viszont az ő irányába lejtett. Sajnos sokat nem tudtam aludni, de a többiek igen, kivéve Vilkót, akinek melege volt, azért nem tudott rendesen aludni. Attól nem féltem, hogy este a róka elviszi a cuccainkat, mert Papica horkolása medvebarlang illúzióját kelthette a kinti faunában.
Reggel öt óra magasságában Papica az első aki felébredt - Ő biztosan jót aludt - aztán a csapat többi tagja is követte. Svédasztalos reggeli sajnos nem volt, ezt mondjuk hiányolom a programokról, de a következőn remélhetőleg már lesz:-)
Kilencre terveztük, pontosabban Papica tervezte az indulást akkorra, amiből tíz lett. Mindenki szépen összepakolt, összeszedte a szemetét és Vilkó zsákjára rögzítette azt.
Irány tovább!
Szerencsére nem kellett sokat gyalogolni, hogy felérjünk a Naszály-hegy csúcsára. A táj valami fantasztikus szépségben pompázott a zúzmarától.
A hegy csúcsán található "kilátóból" kizárólag a Börzsöny volt látható, az alsó réteget borító felhőtakaró minden mást beterített.
A látvány csak rövid ideig csodálhattuk, mert menni kellett tovább. A következő állomásunk a Szinlő-barlang bejárata volt. Ez egy 2 kilométer hosszú és 173 méter mély barlang. Kizárólag barlangászok látogathatják.
Rövid időzésünk után megcéloztuk Kosd települést, érzékeny búcsúvétel egymástól az autóknál, majd irány haza.
Ismét egy nagyon jó hétvégét tölthettem a barátaimmal. Köszönöm mindenkinek a résztvételt.
sumesz
