Az egynapos túráimra ennivalót alig viszek, szinte semmit. Így természetesen főző eszközt sem. A túra jellegét megkövetelő felszerelésen kívül vizet viszek bőven. A klettersteig v. másnevén Via ferrata mászásakor ez fontos szempont, hiszen épp elég nagy igénybevételt jelent a nagyon nehéz, néha extrémbe hajló sziklafalakon lévő utak kimászása. Az elmúlt nyáron minden utam ilyen volt, és a tél beköszöntével is csak rövid hótalpas kirándulásokat tettem a környéken, vagy síelni jártam. Szükségét éreztem egy megerőltetőbb tréning túrának. Ezért a nagy 9o literes hátizsákomba pakoltam. Olyan felszerelést, ami egy többnapos téli, magányos magashegyi túrához szükséges lehet. Miért írtam, hogy magányos? Mert a gleccsereken történő átkeléskor ( normálisan kis csoportokban mennek ) a társak egy biztosítókötéllel összekötik egymást. Ehhez szükséges egy min. 3o m-es 8 mm- es /félkötél / és személyenként beülő és egy pruszik. Ezek helyett, csak egy 6- os kötelet raktam be, végszükségre.
Felszerelés: Össze akartam hasonlítani a gázfőzőt és a viaszfőzőt, ezért mindegyikből pakoltam. Meg kell jegyeznem, hogy Ausztriában tilos a vadkemping és a grillező helyek kivételével a tűzgyújtás. Az edénykészletemben: 4o dkg rizs, 1o dkg száraztészta, 5dkg szalonna. Ez 4 fő étkezésre. + 2 csomag MRE. Ez így elegendő 4, szükség esetén 6 napra. Továbbá kis zacskókban : nescafe, tea, só, leves por, fűszerkeverék, PowerBar, ( italpor sportolóknak, vitaminokkal, ásványi sókkal.) A felolvasztott hólevet ezzel teszem egészségesebbé. A megerőltető mozgásnál az izmoknak szükségük van a magnézium pótlására. Kanál. Téli hálózsák, polifoam. Váltás ruha: éjszakára egy hosszú alsó. Alsó, póló, zokni. Tartaléknak egy polár felső.
Apróságok: 2 tea mécses, fejlámpa, tájoló, térkép, kés, papír zsebkendő. Vízhatlan gyufa, öngyújtó, cigaretta, pipa, dohány. Zsineg. Gleccser szemüveg, naptej (+50 faktorú) tartalék heveder. Fényképezőgép, tartalék akkumulátorok, telefon, iratok. (utólag más nem jut eszembe. ) Jégcsákány, hótalpak / ezt az út első szakaszában a hátizsákra erősítettem. Bakancsra erősíthető körmök, melyek a jeges szakaszokon ( az út elején ) jobban használhatóak, mint a hótalp. Túra bot , 2 és ½ liter ivóvíz. Ez a mennyiség kb., 1 napra szükséges. Napközben keveset iszom, de ezt este pótolni kell. Több napos túránál, az ivóvizet beosztom és az egyik tartályomba hólevet, töltök. Iváshoz előtte italport keverek bele, főzésnél, pedig a leves ill. fűszer porokat használok.
Főző teszt: Az idő nagyon enyhe volt. A gázpalack működött a kb., 18oo m tengerszint feletti magasságban, De. Üzemelés közben a palack tovább hűl. Az alja lassan odafagy a hóhoz. Egyre gyengébben ég. A kezemmel kellett melegíteni. Namármost ez erős fagyban igen kellemetlen. Jobban használható a viaszfőző, vagy a primusz. Ez utóbbinak hátránya a nagyobb térfogat, nagyobb súly, és a tartalék benzin, tárolása. A viaszfőzőhöz vigyünk, valamilyen állványt, lángterelőt, amire az edényünket rá tudjuk helyezni, mert az ezt helyettesítő kövek alkalmasint igen mélyen lehetnek a hó alatt. Javaslom, hogy mindenki otthon tesztelje le a viaszfőzőjét.
A most használatos főzőmbe kb. 100 gr. Viaszt teszek. Ez kb., 1 órát üzemel folyamatosan. Ez nekem elegendő 1 adag hús sütésére. Rizs, leves főzésre, teához, kávéhoz. Tehát mondjuk egy napra. Miközben a lábosban főzök, a fedőként használt serpenyőben havat olvasztok. Ruházatom: Bakancs, zokni ( ne sajnáljuk a pénzt a megfelelő pl sízoknira. Fontos, hogy meleg, a lábra jól passzoljon. Ne gyűrődjön meg, ne törje fel a lábunkat. ) A nadrág, dzseki, valamelyest vízálló, széltől védő és szellőző. Az alá öltözet, három réteg, különböző póló. ( nem vagyok fázós és az idő is enyhe volt. ) Az ilyen ruházatnál fontos, hogy pamutot ne vegyünk közé mert akkor nem funkcionál megfelelően. Ezekben a ruhákban beleizzadva sem fázok, és akár meg is szárad rajtam.
Még az alsónk is ilyen legyen, mert az izzadt pamuttól fázni fog a derekunk. A hétköznapi viseletekben a pamut ruhát szeretem. Sapka, kesztyű / lehetőleg vízálló /
Kíváncsiságból megméredzkedtem.
A testsúlyom 80 kg, .
Felöltözve 87 kg
A hátizsák felpakolva 20 kg
A 80 kg- os testsúlyomhoz még 27 kg- ot cipeltem.
Mint említettem ez egy edző túra volt. Erre alig két napra elegendő lett volna a kis mászó hátizsákom, vízzel és néhány müzlivel. Az út megtételére egyetlen nap is elég lett volna. Pár nappal ezelőtt egy kb., ilyen szintű túrát tettem meg a Tennek hegységben. Könnyű felszereléssel, fél nap alatt. Meg is éreztem ! A túra.: A Hochenwerfeni vártól mintegy 5 km- re 500 m –rel magasabban van a Diel alm nevű hegyi legelő, vendéglő, és autó parkoló. Innen indultam el, 1000 m tengerszint feletti magasságról, délután. Célom az Ospraussen hütte / menedékház /. 1630 m – en fekszik. Korábban meg nem jártam erre. A legtöbb menedékháznak van
winterraum- ja. Ez egy olyan helyiség ahol télen ( ha nem üzemel a hütte ) az arra járó meghallhat. Ezek különböző ellátottságiak. Van hol, csak egy üres helyiség, van ahol be lehet gyújtani, esetleg ivóvíz is van netán meg büfé is. Személyzet nincs, önkiszolgáló, becsületkasszás!
A célállomásom erre a télre megnyílt. A túra síelők kedvenc helye. Teliholdkor a profik, este a hold fénye mellett száguldoznak le a hegyoldalon az erdőben kanyargó, helyenként igencsak meredek úton. Minden tiszteletem az övéké. Egy ilyen sí úton mentem én is. A parkolóban tábla jelzi, hogy 2 óra az út. Sosem írják ki km. – ben. Tapasztalataim szerint ez az idő a nyári utakra vonatkozik, és a gyakorlott magashegyjárók tempója. / nem a profi hegymászóké, ők hamarabb is felrohannak./ A kezdetekkor még siralmasan alul maradtam, majd lassan beleedződtem. 3 órásra számítottam az utat és ez alatt fel is értem. Szép napos időben erdős területen haladtam, melyet feljebb egy nagyobb kiterjedésű hegyilegelő tett változatossá. Itt egy pihenőt tartottam.
Fotózni, nézelődni. Levettem a hótalpakat, és arrébb akartam menni, könnyíteni magamon, hát jól megmerültem a hóban. A látványról szebben beszélnek a képek, mint ahogy én azt vissza tudnám adni. Jobbra lent a meredek, szakadékos völgy alján, 1000 m – rel alattam zúdul alá az a kis patak, ahol Papicáékkal tavaly bivakkoltunk. Balra enyhébb völgy, szemben a majd ezer méterrel magasabbra tornyosuló sziklák. A Hochkönig csúcsot innen nem látni a 2941 méterével. ( megj. Sajnos a térképek nem mindig azonos magasságokat írnak ki) Sötétedés előtt elértem a menedékházat. Az egyetlen vendég voltam.
A vezetőtől informálódtam, a tovább jutás lehetőségeiről. Valameddig még el tudok menni hótalpon, de aztán már csak a profi túrasíelők. Extrém körülmények között, társasan, tapasztalt vezetővel. A turista út fel a csúcsig csak nyáron járható. A tapasztalatlan túrázókat mindig le akarják beszélni a veszélyesebb utakról a saját érdekükben. Ez érthető is. Nem ritka a hegyi baleset. Ha hagyom magam mindig lebeszélni, nem kezdek bele a magas hegyjárásba, a biztosított sziklamászó utak ( klettersteig vagy másnevén Via ferrata. ) mászásába. Egyedül! Én sem ajánlhatom másoknak nyugodt szívvel.
Az éjszakát a menedékházban töltöttem. Levest kértem vacsorára. Kaptam egy hatalmas tállal. Tésztával, zöldséggel, nemi hússal jól besűrítve. Zuhanyozási lehetőség, mosdóvíz bőven. Egy forrásból nyomatják fel a vizet, ezért ez a jólét. A magasabb régiókban fekvő házak vízellátása, gleccser lé, hó lé. Az ivóvizet helikopteren szállítják, mint minden mást. A wc használat után esetenként csak kézfertőtlenítő van. Az ivóvízért, mosakodásért fizetni kell. Az ételek, italok ára nem sokban különbözik egy átlagos vendéglőétől. Magyarán mondva nem vágják meg az embert.
Az Alpin tagsági igazolványomra fél áron ( 7 euró ) kaptam szállást a lágerben. Ez egy sok személyes szoba, a fal mellett végig egy nagy priccs, rajta betettel. Ide fekhetnek le az emberek szépen egymás mellé. Koedukált szállás. Mint a Tátrában. Kis párna, takarók. A fűtés visszafogott. A bakancsok tárolására külön helyiség van, a benti közlekedéshez papucsot adnak. Saját főzési lehetőség nincs.
Az Alpin tagsági igazolványt bárki kiválthatja. Kedvezmény a privát menedékházakban nincs, csak az Alpinverein kezelésben lévőkben. Ellenben több sportüzletben is 10 % kedvezmény jár a tagoknak. Ezen felül balesetbiztosítás. Erről annyit tudok, hogy baleset eseten ingyenes a helikopteres mentés. Még az oda vissza út alatt is.A napos meleg idő másnap is folytatódott. A reggeli kávé után kifizettem a számlámat, hótalpakat fel és indulás tovább felfelé. Mint megtudtam ez itt körben mind magán terület. Az útról letérni tilos. Már ha látja az ember. Amúgy meg sok lehetőség nincs. A hó porhanyósabbá, a terep még meredekebbé vált. Kezdődhetett a négykézláb mászás.
Újabb gondok. A mély porhóba mibe kapaszkodjak? A sziklákat beborító hó nem egyenletes. Helyenként, pár lépésenként a sziklák között a hó felszíne alatt, lyukak voltak, ahová belesüllyedtem a hótalppal együtt. Na itt már kezdett izgalmassá válni a tovább jutás. Egyre meredekebb, a lejtő alja egyre messzebb. Ha megcsúszok, megállni nem tudok míg meg nem fog valami. A hótalp kötése fix. Ha esés közben valamibe beleakad, kicsavarhatja a bokámat. Ellentétben a sílécek kötésével, melyek esés közben kioldanak. Sziklára mászni a hótalppal nem tudok. Lehetőségek. Állandóan le- fel csatolni a hótalpat, jelen helyzetben nem egyszerű feladat. Ha kell megteszi az ember, de most minek. Órák alatt sem jutottam volna messzire. Ugyanezen az úton jöttem volna vissza felé is. Elérkezettnek láttam a gázfőző kipróbálását, de nem itt ahol megállni is alig tudtam.
Eszembe jutott a Königs Jodler, ahol éjszakára készülődve a kis szikla párkányon „ ki kellett kötni a hátizsákon kívül magunkat is, nehogy túl hamar leérjek az erős szélben. Ha úgy alakul megteszi az ember, hiszen ez megszokott dolog, de ha nem, minek. Visszaereszkedtem a lankásabb vidékre, és egy fenyő tövében tábort ütöttem. A porhót a hótalp segítségével elkotortam, és kényelmesen berendezkedtem a főzéshez. Havat olvasztottam, levest főztem száraztésztából és leves porból. Második fogás rizs. Kevéske szalonnát kisütöttem, rajta megpirítottam a rizst, majd hólevet rá. Ízesítésnek ebbe is leves port szórtam. / nem zacskós levest, hanem üvegekben kapható leves port / Míg a rizs főtt, a lábaskát lefedtem a serpenyővel, és abban olvasztottam ismét havat,. A lakomát kávéval zártam.
Csend, béke, nyugalom. Egyedül vagyok, más nem jár erre. Most és itt, a helyi óra szerint, 1órakor bukik le a nap a sziklák mögött. El kezd hűlni az idő és 5 órakor már sötét van. Ideje lesz indulni. A visszaút kb. 800 m szintkülönbség lefelé. Egy völgyön át kellve azért kellett felfelé is kapaszkodni. Jól esett ez a kis túra, mint az összes többi. Amit elterveztem, véghez vittem. Pár nap múlva jöhet a következő, egy másik hegy, másik útján.
A Hegyet nem meghódítani, a Természetet nem legyőzni kell!
Igyekezni együtt élni velük, és örülni, ha befogadnak..
Hochenwerfen / Osztrák Alpok /
2009-01-19
Sági Oszkar
