III. Bozótmíves hétvége Tökön Heim Tankrénd vezetésével
Egy internetes üzenetváltás közben Tanki felajánlotta –„mert jó a csapat”-, hogy önszorgalomból eljönne hozzánk egy hideg hétvégére, hogy a megmutassa nekünk, milyen is egy ilyen „hideg bushcraft”. Természetesen azonnal visszaéltem a jóindulatával és az ajánlatára azonnal lecsaptam. Rövid egyeztetés után megállapodtunk a nov. 12-13-i hétvégében. Ismét többen jelezték részvételi szándékukat, ki kint alvással, ki csak napközbeni részvétellel. A gyermekeim már hetekkel az esemény előtt lázban égtek és nagy élvezettel forgatták és tanulmányozták Makrai Tibor - Gyuricza László: Bushcraft - Túlélés, természeti életmód című könyvét – amit ezúton is ajánlok mindenkinek, akit egy kicsit is érdekel a természetben való boldogulás, szép karácsonyi ajándék lehet- tanulmányozva a hétvége témáját, a tüzek fajtáit.
Várva a hétvége közeledtét a folyamatos esőzések közepette sokan kételkedni kezdtek az ötlet megfelelőségébe, ennek következtében az induláskor ismét csak a jelentkező kevesebb, mint a fele jelent meg, de ez a kicsiny csapat nagy elszántsággal és Tankiba vetett hatalmas bizalommal indult útnak a szakadó esőben
A folyamatos esőzések miatt a táborhely választása ezúttal a régi kőbányára esett, itt állítottuk fel a menedékeinket és a gyerkőcök sátrait.
Az egész heti esőzések következtében Tankinak lehetősége volt megmutatni nekünk, hogyan tudunk elázott fából megfelelő eszközök és tudás birtokában stabil tüzet készíteni. A tűz „elkészülte” után elköltöttük az ebédünket, majd a tervezett napirendtől eltérően elkezdtük a felkészülést az éjszakára, azaz nekiálltunk tűzifát gyűjteni. A körülmények miatt ezzel el is ment a délután jó része. A sötétedés előtt megfelelő mennyiségű fánk lett, így el tudtunk kezdeni az éjszakai hosszú tűz „építését” illetve ruháink szárítást.
Sötétedés beálltával elkészítettük a vacsoránkat és a továbbiakban beszélgetéssel töltöttük az időt, reménykedve, hogy az eső átvált hóesésbe, de sajnos ebben csalódnunk kellett. Vacsora után haza kerültek azok a gyermekek, akik nem vállalták a kint alvást. A meglehetősen nehéz nap és a kellemetlen időjárás következtében 9 óra körül vonultunk el hálózsákunkba a ponyvánk alá, a két bátor kis legény pedig a sátrukba, ahonnan már nagyon rövid időn belül csak a szabályos lélegzésük hallatszott, azonnal elaludtak. Elalvás előtt megbeszéltük, hogy aki fázik tesz a tűzre. Reggel arra ébredtünk, hogy a tűz leégett; biztos nem volt nagyon hideg az éjjel, a vizek illetve a sátor teteje viszont valami érthetetlen okból megfagytak.
Az ébredés után újra tűzrakás, amit Hunor nagy örömére a saját maga által készített viaszos foklával gyújtottunk meg. Reggeli után Tanki – immár napsütésben –bemutatta a gyakran használatos tüzek építésének módját, majd a tábor bontása után ki-ki elindult haza.
A rossz idő ellenére ez a másfél nap Tankinak köszönhetően ismét tartalmasan, jó hangulatban telt el. Minden résztvevő jó kedvvel ébredt, senki sem fázott meg, köszönhetően a vezetőnk tapasztalatának. Talán most értettem meg, hogy mit is jelent maga a bozótmívesség, a bushcraft.
Jó időben, verőfényes napsütésben mindenki tud vadkempingezni, táborozni, tüzet gyújtani. A bozótmíves tudomány az, amely a szombatihoz hasonló kellemetlen időjárás minden velejárójával olyan környezetet tud maga körül teremteni, ami nemhogy túlélést, hanem komfortot jelent. Szerencsénkre olyan – most már bizton állíthatom –barátra találtunk Heim Tankréd személyében, aki birtokában van a szükséges tudásnak, tapasztalatnak és szívesen tovább is adja ezt a tudását a hozzá tartozó életérzéssel együtt -ráadásul nem vizet prédikál, mivel magával hozta a 8 éves kislányát is, aki szintén egész nap velünk volt.
A kellemetlen időnek köszönhetően megtanultuk, megtanított Tanki, hogy nem kell megijedni a természettől, ne zárkózzunk be a szobába tv-t nézve, hanem a környezetet elfogadva és tiszteletben tartva a megfelelő tudás birtokában jól fogjuk magunk érezni, ezáltal még többet tanulhatunk, többek leszünk.
Ez a rövid „tanfolyam” ezzel a céllal indult, hogy ezt meg tudjuk mutatni a falubelieknek, főleg a gyerekeknek.
Amennyiben esetleg a jövőben szervezünk ilyen eseményeket bíztatok mindenkit, hogy a fenti gondolatok megfogadásával bízzanak bennünk, hogy át tudják élni ezek az érzéseket és tapasztalásokat. Ezekkel a gondolatokkal búcsúzva köszönjük meg ismét Tankinak, hogy megmutatta, hogy mire is jó a bozótmíves tudomány.
