Ales & Papica

Ez a könyv kettőnk munkája, és sokunk tapasztalata. Megvásárolható a Szalay könyvek webshopjában. 

Belépés

Bejelentkezés

Youtube csatorna

Hold2

Milyen kést vegyek II. 

Második rész

A penge:

Penge anyag.

Na ez az a téma, amiről gondolkodás nélkül lehetne hat oldalt írni úgy, hogy épp csak a felszínt kapargatnánk. És nem lenne két ember, aki pont ugyanazt gondolná róla. Felhasználói szemmel is teljesen szubjektív, és felesleges volna. Lévén ez egy olyan típusú információhalmaz, ami olyanoknak szól, akiknek nincs, vagy minimális mennyiségű tapasztalatból származó összehasonlítási alapja van.

Ezért nem is esnék abba a hibába, hogy ezt a témát hosszasan taglaljam. Amit bátran le merek szögezni, az annyi csak, hogy: A mi céljainknak leginkább megfelelő késpengék acélból készülnek.Az ún. rozsdamentes acélok, jobban ellenállnak a korróziónak. Következésképpen kevésbé bosszulják meg, a kevésbé lelkiismeretes bánásmódot korrózióval, vagy akár csak patinával.

Sem a közismert, és elismert hazai készítők, sem a jó nevű cégek nem jellemzően dolgoznak szemétből. Többnyire szerszámacélokat, vagy kifejezetten késnek szánt acélokat használnak. Melyek megfelelő megmunkálás esetén, a leírt, és/vagy kitapasztalt technológiák betartása mellett, abszolút alkalmasak késpengének. Az egyszerű, hagyományos kohászati technológiával előállított acélok, vételáruk, és a megmunkálásuk, hőkezelésük technológiai sajátosságai miatt is a legolcsóbbak. A porkohászati rokonaik a legdrágábbak. Az erősen ötvözött verziók meg középen vannak.

Egyszerű szerszámacélból is lehet jó kést készíteni, és prémium anyagból is lehet szemetet gyártani. Egyik sem egyértelműen jó, vagy rossz, (hiszen akkor az utóbbi fajtát, a rosszat nem is gyártanák,) csak más. És nagyjából ez minden, amit bátran ki merek jelenteni, a minimál mennyiségű, eléggé hézagos ismereteim ellenére is. Minden egyéb általánosítás csak szemfényvesztés volna, mert mindenre van példa, és az ellenkezőjére is.

Penge típus:

Fulltang, vagy markolattüske?

Elméletileg, a fulltang sokkal masszívabb. (Tehát ilyet választunk, ha gorombán csépelni, lendületesebben feszegetni szándékozunk a késünket.) Elméletileg. Mert a valóságban nem látunk a markolatpanel alá ugyanúgy, ahogy a markolattüskét sem látjuk. És bizony léteznek olyan fulltang pengék, (pl. bark river gameskeeper-II,) aminek a markolat részen annyira mértéktelenül ki van könnyítve a penge, hogy az már semmivel nem erősebb egy jó markolattüskénél. Ez kevés támaszt adó anyagú, vastagságú panelekkel kombinálva kifejezetten gyenge markolatot eredményez. Viszont ha erre az ember nem számít, mert nem tud róla, hamarabb fog eltörni, mint egy jó markolat anyagba ágyazott, jó markolattüske.

Már csak azért is, mert arra mindenki vigyáz, gondolván, hogy törékeny. Míg a fulltangot ugye lehet gyepálni. Tehát ez ügyben is érdemes „feltúrni az internetet”, vagy kérdezni, hogy inkább még vásárlás előtt tájékozódjunk. A másik fele a dolognak, hogy egy markolattüskés penge, ha nem az egyetlen szerszámunk, (baltával, fűrésszel párosítva,) nem fog szembe kerülni olyan kihívással, aminek nem tud megfelelni. És markolattüskéből is készül kifejezetten, és „hírhedten” gyenge, pl. helle. És kifejezetten erős, pl. Yjrö Puronvarsi. (Én a saját markolattüskés késemet, (Yjrö Puronvarsi 95,) bár mindig van nálam balta, alaposan, gorombán elkalapáltam, második használata alkalmával. Akkor, egyszer. Pusztán csak azzal a szándékkal, hogy megtudjam mennyire bízhatom benne. Akácot hasogattam, vágtam vele ütőfával. Sokat. És a markolat végét husánggal ütve, vertem a hegyét fába, nyúlsütő nyársat készítve. Meg sem kottyant neki. Azóta is kalapálom néha, he egy-két mozdulatnyi használat okán, nincs kedvem elővenni a baltát.) Általánosságban azt lehet mondani, hogy a különbség masszívságban, és némi súlytöbbletben jelentkezik. A fulltang javára. És persze a fulltang kilátszik a markolatból.


 Pengehát:

A pengehátnak is több használati funkciója lehet, és praktikus, kényelmi szempontok is befolyásolják a kialakítását.

Általánosságban sokan a részben, vagy egészben kaparó éllel ellátott pengehátat részesítik előnyben. Ez alapvetően jól használható kéreg háncs lekaparására. Tűzgyújtáshoz finom forgács, „kaparék” előállítására. És megfelelő keménység/állapot esetén a ferrocérium szikravetőhöz való használatra. Léteznek részben kaparó éllel ellátott pengehátak. Pl. a Bear Grylls késen a pengető közelében, egy rövid szakaszon alakították ki. De mi inkább fordítva szeretjük. Ha a pengetőnél egy rövid szakaszon lekerekített a pengehát. Hogy rátámasztás esetén a hüvelyk ujj bőrét ne koptassa. És a fölött a hegyig végig húzódik a pengeháton. A pengeháttal lehet például kötélnek való rostos anyagot, bőrt lazítani, „puhítani” is. De természetesen csak olyan pengeháton, vagy annak olyan szakaszán, amin nincs, kaparó él. Ami „megeszi”,szétszaggatja a rostos anyagot

.

Hegy:

A kés hegyét szúrásra, lyukasztásra, fúrásra, és szűkebb helyen történő faragásra is használhatjuk. Kialakítását tekintve lehet egyenes pengeháttal készült, vagy csapott pengeháttal készült ún. drop point, esetleg bowie típusú. A tantót hagyjuk meg a taktikai késetnek. A fantasy típusú, erősen kunkoriakat Hollywoodnak. A klasszikus bowie hegy kifejezetten döfésre, inkább késhacban jó. (Alapvetően arra is tervezték.) A fok élnek is ott van jelentősége. A drop point esztétikailag szimpatikus sokaknak. És ugyan erősebben ívelt has esetén valamennyire karcsúsíthatja a hegyet, de gyakorlati haszna/előnye szintén elsősorban szúráskor van. Mivel a hegy magassága közelebb kerül a penge középvonalához, vagy eléri azt, így pontosabb, könnyebb szúrást eredményez. Erre a tulajdonságra szerintem szintén nem igazán van szükség bushcraft feladatoknál. De ízlésről ugye nem lehet vitatkozni. :) Ugyanakkor amennyit a pengehátból leköszörülnek, az a has hosszából/ívéből vesz el. De ettől függetlenül a drop point típusú hegy alkalmasnak mondható. A karcsúbb, „hegyesebb” hegyek szűkebb helyre beférnek. Kisebb lyukat lehet fúrni velük. Könnyebben szaladnak bele az anyagba. Cserébe sérülékenyebbek, nyúzásnál, zsigerelésnél nagyobb odafigyelést/gyakorlatot igényelnek. És a bőr tok oldalába is könnyebben beleakadnak.

Él:

Ezt a rész rögtön ketté választanám. Él típusra, és kontúrra.

Kontúr: Faragni, pontosan, kivált sík felületet, a legegyszerűbb egyenes él szakasszal. (És élezni is könnyebb, mint az íveltet.) Tehát legyen az élnek egy egyenes szakasza. A végig íveltek hatékonyak a vágásban, mint a szablya, vagy az íves vonókés, de nehezebb sík felületet elérni vele, (ami pl. főzőedény-akasztó, vagy csapdakioldó esetén fontos,). És élezni is bonyolultabb, több gyakorlatot igényel. Az S kanyarba hajló, rekurzív verzióknak pedig, a tetszetősségen kívül, csak nagyon speciális esetekben van gyakorlati előnye. Élezni viszont kifejezetten macerás. Állat feldolgozáshoz, egyes „konyhai” műveletekhez, „gördülő vágáshoz”, stb. kell hogy legyen „hasa”. Ez a hegy alatt helyezkedik el. Használatakor előfordul, hogy nem a markolatot, hanem a pengét fogja az irányító kéz. A mérete, íve befolyásolja a használhatóságát különféle feladatoknál. És a penge szélességét. Célirányosan nyúzókések pl. a határozott ívű, szélesebb pengék válnak be inkább. Míg faragáshoz a laposabb ívű, keskenyebb verziók. Egy általánosan használható, jó kompromisszumos változat lehet a legjobb kezdésnek. Pl. mora, hultafors, fallkniven F1 alakú kések.

A fogazott él jó konyhába, meg állítólag kötelet, hevedert vágni. Bushcraftban viszont baromira útban van. Hogy a leköszörülés épp csak egy „szűk élnyi” (pl. mora, hulta,) vagy a pengehátig tart, esetleg valami köztes megoldás, annak gyakorlati jelentősége, a pengevastagság, és szélesség függvényében, az élzög/ív beállításának szempontjából van. Így a penge ezen paraméterére vetíthető tulajdonságai, a penge vastagságától, és szélességétől függetlenül nem, csak azzal együtt értékelhetőek. Lévén, hogy pl. egy 2 mm vastag, két centi széles mora classic, a maga csekély szélességű skandi élével, jobb behatolóképességet fog mutatni, (és kevésbé fog repeszteni,) mint egy szintén skandi él, kétharmadig felköszörült, három centi széles, 5-6 mm vastag, pl. Puronvarsi pengén. Még némileg kisebb élszög ellenén is.

 

Éltípus:

Hat típust sorolnék fel. Véső, katakiriba, konvex, skandi, holkeres leköszörülésű élszalagos és sík, ék alakú leköszörülésű élszalagos. A katakiriba, és a véső él aszimmetrikus. Megvannak az előnyeik, és hátrányaik, mint az összes többi típusnak. De az aszimmetrikusságukból kifolyólag nem igazán „rugalmasak”, és inkább gyakorlottabb felhasználónak valóak. A katakiriba élezés szempontjából is inkább a kifejezetten gyakorlottabbaknak ajánlható. Aki leginkább egy kézzel dolgozik, és nemigen forgatja a kést. Tehát ezeket kezdésnek ne erőltessük. A holkeres (homorú/konkáv) leköszörülésű élszalagos vadászkésnek való inkább. Kitűnően boldogul bőrrel, hússal, de faragásra messze nem ideális. Ezért a továbbiakban ezzel sem foglalkozom.

A konvex elsősorban ütőmunkára jó. Ott adja azt a pluszt, amit a másik két alap szimmetrikus típus nem tud. Az irányíthatósága megszokás kérdése. De tény, hogy az íveltsége miatt könnyebb kanyarodni vele. És nem harap szinte magától, olyan agresszívan mélyre mint egy skandi. Határozottabban kell az anyagra fordítani. Nyilván az él íve, és a penge vastagsága itt is számottevő befolyásoló tényező. De egy laposabb konvex jól használható, hálás darab lehet. A skandi erőssége a metszőképessége. Egy vékony pengéjű, (legfeljebb 3 mm) alacsony élszögű skandi élű penge, szinte ellenállás nélkül, diszkréten szisszenve szalad át a vékonyabb, puhább anyagokon. De nehezebb vele kanyarodni fában. És sokkal sérülékenyebb az éle. Nyilván itt is több paraméter összhangján múlik a dolog. Élszög keménység anyagtípus. De tény, hogy egy vékony skandi él, még az egy kisebb ágcsonkban való „megcsavarást” is képes kihajlással, kipattanással megbosszulni.

De „kegyetlenül vág”. És gyakorlott, gondoskodó kézben, sokáig.  Az élszalagos talán kb. valahol a kettő közt van. Úgy irányíthatóságban, mint metszőképességben. (Nyilván az élszögek függvényében.) Beválik bicskán, konyhakésen, vadász, és taktikai késen, és nyilván „bushcraft késen” is. Szuvenír bádog bugylin, gyengébb anyagú kínai másolaton, és minőségi márkás darabokon egyaránt. Jó régóta már. Az éltípusok „igás lova”, ha úgy tetszik. Bár semmi kiemelkedőt nem nyújt, de jól használható, kevés törődéssel, azaz a legegyszerűbben karbantartható módon, stabilan.

Összességében az utóbbi három típus szerintem jól használható. Viszont egy nagyon fontos dolgot figyelembe kell venni választáskor, a vágási tulajdonságok mellett. Mégpedig azt, hogy csodaacél, őrökké éles tünde penge csak a mesékben van. A kést előbb utóbb fenni, majd élezni kell. És számos okból, rendeltetés szerű aktív használat mellet előfordul, hogy a jó anyagból, jó kést is kell terepen is élezni. Ebből a szempontból, szerintem a legkönnyebb dolgunk az élszalagossal van. Kevés anyagot kell lehordani, azt is síkban. Gyorsan megvan. Csak a szögre kell figyelni, ami kevés gyakorlással elsajátítható. Azonnal érezni vágáskor, ha nem sikerült eltalálni, és gyorsan lehet korrigálni.

A második a skandi. Annál az egész élt, (ami sokkal szélesebb, mint az élszalagosnál,) rá lehet/kell fektetni, „támasztani” az élező eszközre. Arra kell figyelni, hogy teljesen ráfeküdjön. A penge hasánál is, az ívet követve. És egyenletesen nyomjuk, az él teljes szélességében, különben változni fog az él szöge. (Tehát ne nyomjuk erősebben sem az él, sem a pengehát felé.) Viszont egyszerre sok anyagot kell lehordani. (Egy lapos élszögű, vastagabb pengéjű skandinál akár 1.5 2 cm szélességben.) Amitől az élezéshez szükséges idő meghosszabbodik. De végig oda kell figyelni, tehát türelmet igényel.

(Én egy „köztes” kompromisszumos megoldással operálok. Egy hajszálnyi, „mikro élszalagot” húzok a puukkomra. A 19 fokos élszögre, talán cirka 22-23 fokosat. Ez a metszőképességét még nem befolyásolja érezhetően. Viszont a sérülékenységét érezhetően, csökkenti. És ezt terepen, egy zseb élezővel (pl. fallkniven DC4) pillanatok alatt, könnyedén helyreállítom. Aztán, ha már nem csak súrló fényben látszik, hanem szembetűnő az élszalag jelenléte, (nagyjából 2-3 tized mm széles,) akkor otthoni „labor” (esetleg tábori) körülmények között, ráérősem újra lecsiszolom nagy, vizes köveken. És újra megkapja a még szinte láthatatlan élszalagot.) A konvex élezés szempontjából a legmacerásabb szerintem. De valamit valamiért. És ha már rutinból végzi az ember, szinte észre sem veszi és megvan.Viszont ahhoz, hogy megtartsuk az él eredeti, „gyári” ívét, alaposan fel kell kötni az alsót.

Sok gyakorlást igényel. A sok gyakorláshoz elszántság, és türelem kell. Továbbá vagy készítenünk kell „mobil” méretű „egérpados”, szíjas, hevederes élező alkalmatosságot, ami rá tud feküdni teljes szélességében a penge ívére, és „egy menetben” dolgozhatunk vele, vagy meg kell tanulni sík felületen konvexet élezni. És ehhez kell a legtöbb türelem, ügyesség, gyakorlat. De persze egyáltalán nem lehetetlen, még csak nem is igényel tragikus önfeláldozást az elsajátítása. Nekem is megy (többé-kevésbé) és én is csak ember vagyok.

De ne is legyenek illúzióink. Bár többször hallottam, olvastam azt sugallni, hogy pl. az egérpados módszerrel „nem lehet hibázni”, ez valójában nem igaz. Az egérpados/hevederes eszközökkel is el lehet csiszolni a konvex élt, igen messze, az eredeti ívtől. Ami megváltoztatja a vágási tulajdonságait. Ha a pont szükségesnél erősebben, vagy gyengébben nyomjuk a kést az egérpados élezőre. Illetve a pont szükségesnél nagyobb, vagy kisebb szögben tartjuk, bizony szelídíthetjük, vagy erősíthetjük a konvex ívét. (Én az utóbbiból láttam többet, még viszonylag gyakorlottabb felhasználóknál is.)

Azt pedig el kell felejteni, hogy a konvexre élszalagot húzunk. Ezzel ugyanis megszüntetjük a konvex élre jellemző strapabíró képességet. Konkrétan egy egyszerű élszalagos szintjére csökkentjük. Ugyanakkor a metsző, behatoló képessége (az élszalag mögötti „ducisága” miatt) messze elmarad egy skandiétól. De nem ritkán egy sík leköszörülésű élszalagosétól is. De ezt nyilván csak akkor veszi észre az ember, pláne apró különbségek, illetve folyamatos/fokozatos eltolódás esetén, ha sokszor, gyakran használt már sokféle élű kést. Nem akarok senkit elriasztani a konvex éltől. (Én is nagyon szeretem, bár én inkább baltán.) Ez az élezés dolog leírva részint bonyolultabbnak tűnhet, mint amilyen a valóságban. Részint pedig van, amit képtelenség leírni/elmagyarázni. Például hogy milyen erősen kell/lehet nyomni a pengét az élező eszközre. (Ami erősen függ pl. az élező eszköz típusától, de valamennyire még a szemcsefinomságtól is.) Ezt érezni kell, ami meg gyakorlást igényel. Viszont egy-egy élezés közé befér néhány fenés is. (Én olyan 8-10 DC4-es fenésenként élezek a vizes köveken, és akár 4-5 bőrszíjas fenés/sorjátlanítás is kielégítő eredményt ad, egy-egy DC4-es fenés között.)

Csak legyünk tisztában az esetleges nehézségekkel, buktatókkal. És ne csak meghallgassuk, vegyük is tudomásul. És vegyük figyelembe őket, különösen az első kés kiválasztásánál. Egy kiegészítő észrevétel. Minél közelebb kezdődik az él a markolathoz, annál kisebb az erőkar. Azaz a csuklót kevésbé terhelve lehet nagy erőt kifejteni. Ezért a pengetőnél hosszú, „üres” szakasszal ellátott penge nem annyira praktikus famunkára. Ezen kívül elő szokott fordulni, az él markolat felöli végén, (ha az él nem fut egészen markolatig, mint a puukkoknál,) egy kisebb-nagyobb, félkör alakú horony. Pl. Fallkniven F1. Ez nagyon jól elveszi az él tövéről a feszültséget, így csökkentve az éltőnél az esetleges repedés veszélyét. De ha túl nagy, vagy messze van a markolattól, (vagy az ember puukkohoz van szokva,) ez is baromira útban tud lenni. Állandóan „elakad” a megmunkálni kívánt anyagban.

Így nagyjából körbe is értünk. Tehát marad a kérdés. Milyen kést vegyek? És jön a gyakorlottabb felhasználók zömének szokásos válasza. Egy olcsó morát, hultaforst.Hogy miért? Nem azért, mert a kés státusszimbólum. És az irigy, rutinosabb késhasználók utálnák, ha a kezdőknek is lehetne egy „jó kése”.Ezek egyszerű, letisztult formavilágú, olcsó darabok, megfelelő kialakítással, megfelelő anyagokból.

Olcsó: Ez azért jó, mert ha úgy alakul, hogy a kezdeti lelkesedés alább hagy. Akár azért, mert nem tudunk elég időt szakítani erre a hobbira. Akár mert közben derül ki, hogy ez mégsem a „mi sportunk”. Vagy bármi másért úgy alakul, hogy a kés a fiókba, polcra száműzetik, nem jelent nagy mennyiségű „kidobott” pénzt. Sőt, ezek a kések a konyhában is jól teljesítenek. És azért is, mert ha a kezdeti tapogatózó, ismerkedő szakaszban mégis tönkre tesszük, esetleg elveszítjük, nem fáj annyira. (És senki ne gondolja, hogy egy drága, prémium kést nem lehet tapasztalatlanság okán tönkretenni, mert igenis lehet.) Egyszerű formavilág: Ez azt jelenti, hogy általánosan, sok feladatra jól használható. Ugyan semmiben nem kiemelkedő, de józanul használva mindenre alkalmas. Emellett pedig a legtöbb kézben általánosan jól fekszik.

A vékony pengén, skandi él típuson, (akár mikro élszalaggal,) meg lehet tanulni a hatékony, biztonságos, él kímélő késhasználatot. Az élezést, fenést. És ha ne adj isten sikerül tönkre tenni, eltörni, elköszörülni, néhány ezer forintért ott folytathatjuk, ahol abbahagytuk. Egyszerű anyagok: A műanyag markolatok tulajdonképpen gondozásmentesek. Könnyen, akár vegyszeresen tisztíthatóak. Nem szívnak magukba sem vizet, sem vért. Ugyanakkor használható fogást nyújtanak télen-nyáron. A műanyag tok is igénytelen, és ha sárosan, véresen tettük bele a kést, akár locsolótömlővel is takarítható. Esztétikailag gusztus dolga. De első késnél ne ez legyen az első szempont. A penge anyagok is egy jó középutat jelentenek. Közepesen jó/elfogadható kompromisszum, az élezhetőség, és az éltartás között. És léteznek rozsdaálló kivitelben, azoknak, akik nem szeretnek a takarítással bíbelődni, és bántja a szemüket a savas kémhatású anyagoktól kialakuló patina. És ezért hajlandóak némi kompromisszumot kötni, az élezhetőség, él minőség, szikravetőzés területén.

Nagyjából ennyi jutott eszembe. Remélem segít. És nem csak ködösíti, nehezíti az első késválasztás, „vakon tapogatózó”, bonyolult feladatát.A lényeg. A kés vágószerszám. Három dolgot kell minden jó késnek tudnia. Akár konyhakés, akár szerszámgép kés. Az éltartás, és az élezhetőség (esetünkben akár terepen,) közti lehető legjobb kompromisszum. A megfelelő méret, és forma, a megfelelő kézhez és munkához. A lehető leg tartósabb kivitel mellett, a lehető legnagyobb teljesítmény kompromisszuma, a valóság talaján járó vételár mellett.

És ne misztifikáljuk agyon a témát. Ne felejtsük el az eszkimók egy szem uluját, a dél amerikai indiánok egy szem bozótvágóját, a maszájok bazinagy, gagyi anyagú „handzsárját”, és az észak amerikai őslakók egy szem hudson bay company-tól beszerzett henteskését, amivel mindent megoldottak.Egy célirányosan jó kés megkönnyíti az ember dolgát.

De a varázslat nem a késben lakik, hanem a kézben, ami forgatja.

(Meg persze abban a kézben is, ami készíti. :) )

Toportyán