Ales & Papica

Ez a könyv kettőnk munkája, és sokunk tapasztalata. Megvásárolható a Szalay könyvek webshopjában. 

Belépés

Bejelentkezés

Youtube csatorna

Hold2

Tracker - 2. részlet

V. TECHNIKAI PARAMÉTEREK

 

A Tracker és a Scout egyaránt 1095-ös szénacélból készül, 58 RC keménységűre edzve, epoxy borítással a korrózióvédelem (és a biztosabb pengefogás) érdekében. A pengéket lézerrel vágják ki, majd kézi munkával fejezik be a megmunkálásukat. A késeknél a penge anyaga a markolat teljes hosszában végigfut a markolathéjak között. A markolathéjak anyaga micarta, ami nagyon biztos fogást tesz lehetővé, bármilyen „extrém” helyzetben. A markolathéjakat csavarok rögzítik a pengéhez, egy „rezgéscsillapító”, „dilatációs” alátét-lemez közbeiktatásával. (Ha kell, könnyen „lecsupaszítható” a penge az ápolás, tisztítás érdekében.) Mindkét kés markolatának végén helyet kapott egy réz-betétes csuklószíj rögzítő furat.

A Tracker teljes hossza 30 cm (11 7/8”), ebből 15 cm a pengehossz és ezzel pontosan megegyező méretű a markolat. A penge anyagának vastagsága kb. 6,5 mm (1/4”), a „második hegynél” mérhető legnagyobb szélessége 6 cm. A kés tömege 0,75 kg.

A Scout teljes hossza 18 cm (7.25”), ebből 8 cm a penge, melynek vastagsága kb. 4 mm (5/32”). A Scout tömege 0,17 kg.

A gyártás során minden kés szigorú minőségi ellenőrzéseken esik át, melynek „megkoronázása” az, hogy lézerrel beléjük vésik a Tom Brown logót és a feliratokat, valamint egy egyedi sorozatszámot – csak ezek után kerülhetnek forgalomba.

Tom Brown és a TOPS hangsúlyozzák, hogy „több generációs” késekről van szó, ebből adódóan – természetesen – időhatár nélküli (life time), teljes körű garancia vonatkozik rájuk. (A garancia nem terjed ki a korrózió okozta károsodásokra – a tulaj ápolja a szénacél pengét…) A garancia része az ingyenes, teljes újraélezés (fűrészt is beleértve), valamint a bevonat károsodása esetén, annak teljes felújítása is. A tulajdonost csak a postaköltség terheli.

A kések ajánlott fogyasztói ára (MSRP) jelenleg 299 USD (Tracker), ill. 119 USD (Scout).

SZEMÉLYES BENYOMÁSOK, TAPASZTALATOK, TESZTEK

(Elsőként a Tracker-t vásároltam meg, majd néhány hónappal később szereztem be mellé a Scout-ot.)

A Tracker-t először kézbe véve, határozottan „húúú…vazzeee” érzés keríti hatalmába az embert. (Több ismerősön is tesztelve… J)

Ha jól belegondolunk, 30 cm-es méretével, valójában nem tartozik az igazán nagy kések közé, az összhatás mégis „brutális”.

A széles, igen vastag penge, a kés tömege, a mód, ahogy a kezünkbe simul, pedig tényleg az „elpusztíthatatlanság” képzetét idézi fel (nem is alaptalanul…).

A kidolgozás egésze hibátlan: pontos, precíz illesztések, gondos megmunkálás.

Az epoxy borítás a pengén vastag és durva, rücskös felületű – ez elvileg a késpenge behatoló-képességét is növeli, különösen lágy, nedves anyagoknál (pl. hús), másrészt (elsősorban?) pedig a penge biztos fogását teszi lehetővé.

A kés „alapból” is remekül teljesített, de a saját, egyedi felhasználási szokásaim (sokkal gyakrabban használom a késeimet finomabb munkákra, mint durva feladatokra), valamint az „esztétikai” igényeim okán, kézzel újraprofiloztam az éleket. Az él-szalagokat megszüntetve, a levezető élek teljes szélességében egy enyhén konvex, skandináv jellegű él-kiképzést alakítottam ki, amit felpolíroztam. Az él is polírozott, borotva él. (A Tracker – egyes „szakértő” véleményekkel ellentétben J - könnyen élezhető. Kell hozzá némi gyakorlat, az ívek miatt, de ez – szerintem – bárki számára megtanulható. Ha már van valakinek kése, sajátítsa el – legalább alapszinten – az élezés technikáit is. Csak szándék kérdése – nem ördöngösség…)

Eltartott egy ideig, de egyértelműen megérte – most már bátran elmondhatom, hogy a saját elvárásaimat kiválóan teljesíti, de ezzel a kés egészének karakterisztikája nem változott, sőt, a nehezebb igénybevételek során sem tapasztaltam, hogy csökkentek volna a képességei. ..És szebb is lett – szerintem… J

A másik változtatás, amit a késeken végrehajtottam, a hordásukkal kapcsolatos. Az eredeti kydex tok megtartásával (némi átalakításával) a Trackert kombináltam egy pisztoly hónaljtok hevederével és fejjel lefelé, a jobb hónom alatt hordom, kissé hátrafelé eltolva. Ehhez – bár nem lenne feltétlen szükséges – a biztonság kedvéért a tokra applikáltam egy patentos fület is, így pl. még magasról leugorva is a helyén marad a kés, de egy mozdulattal oldható az elővételkor.

A Scout tokját is lecsupaszítottam és egy bőr szíj felhasználásával nyakban hordhatóvá tettem.

Ezekkel a változtatásokkal a Tracker – méretei ellenére – nagyon diszkréten hordható lett - egy mellény elegendő és teljesen láthatatlan.

Így nincs útban sem hátizsáknak, sem oldaltáskának. A hevederek miatt a tömege egyenletesen eloszlik a vállon, hosszú ideig történő hordása is nagyon kényelmes. A rugalmas hevederek követik a mozgást és a három rögzítési pont között (jobb vállon, jobb váll alatt az övön, ill. bal oldalon az övön) mindig megfelelő helyzetben, szilárdan tartják a kést.

Az elővétel is rendkívül gyors – egy pillanat alatt használatra kész a Tracker, ha kell.

A Scout nyakban való hordásának előnyei – számomra – egyértelműek. A tömege kicsi, így nem terheli meg a nyakat, a penge mérete még a jogszabályi kereteken belül van, így közterületen sem probléma az esetleges láthatósága és bármennyire „felmálházva” is mindig kéznél van a „kis ügyes”, ha szükség van rá valami apróbb probléma megoldásához.

De egy egyszerű mellény szintén elrejtheti a kutakodó tekintetek elől és az elővétele mégis pillanatok műve…

Tehát, ezekkel a kisebb módosításokkal „szabtam testre” a saját igényeimhez a késeket.

Tesztek

A különféle tesztek során elsősorban a Tracker-re összpontosítottam, annak használati lehetőségeit, képességeit igyekeztem bemutatni – a különlegessége okán.

A Tracker-rel minden elvégezhető, ami a Scout-tal (fordítva ez nem igaz), néhány tevékenység viszont könnyedébben és kisebb fáradtsággal. A Scout-tal kapcsolatban úgy gondoltam, hogy elegendő, ha itt leírom, hogy egy nagyon jól megtervezett, masszív, kis méretű, drop-point jellegű késecskéről van szó, amely minden olyan feladatot kiválóan elvégez, amit egy hasonló kis késtől elvárhatunk.


Borotvaéles kis eszköz, kiváló éltartással, remek kidolgozással és súlyelosztással, igen kényelmes és biztos fogással. Alapvetően „semmi extra”, amit sok más - hasonló kategóriájú és minőségű - kés esetében ne lehetne elmondani.

Illetve, mégis…! Ami különlegesebbé teszi az átlagnál, az a pengehát kialakítása: a tervezésnél itt is külön hangsúlyt kapott a pengére - a gerinc felől - való ráfogás lehetőségének biztosítása, illetve kapott két lyukat a markolat előtti részen, ami a lándzsahegyként (szigony hegyként) való rögzítést segíti elő egy megfelelő boton.

Röviden összegezve: egy nagyszerű kis kiegészítő kés a „nagy testvérhez”, amely akár önállóan hordva és használva is remekül megállja a helyét. Bárki számára nyugodt szívvel tudom ajánlani a beszerzését, ha egy „EDC-jellegű”, sokoldalú, megbízható, fixpengés társat szeretne.

A Tracker tesztelését abban az állapotában kezdtem, ami számomra természetes: borotvaélesre polírozott éllel. A tesztfeladatok között nem éleztem, nem fentem újra (nem is volt rá szükség), csupán annyit tettem, hogy időnként letisztítottam, áttöröltem a kést, ha már nagyon szennyezetté vált.
A feladatokat a nehezebbektől a könnyebbek felé haladva próbáltam végezni.

A sújtáshoz szükséges erőt a hosszú nyélen történő fogás-áthelyezéssel optimalizálhatjuk. A markolat végének ívelt formája remekül illik a kézbe nagy erővel történő sújtáshoz. A csuklószíj (-zsinór) használata tovább növeli a hatékonyságot.


Az első próbánál egy – éppen a kezem ügyébe kerülő – száraz, fűrészelt, akác darabot használtam. A felhasogatása éppen olyan könnyedén ment, mintha valóban egy kisebb fejszével tettem volna – vagy még könnyebben…

Persze, nem nagy kunszt, az akác könnyen hasítható szálirányban…

A szálirányra merőlegesen vágni viszont már nem ilyen könnyű feladat – az akác durva rostjai nagyon kemények és ellenállóak.

Nézzük, mire megy velük a Tracker…

Néhány közepes erejű csapás és máris bőséggel hullik a forgács. Mintha nem is akác lenne, hanem valamilyen puhafa, úgy dolgozik benne a kés, miközben a penge könnyedén, fáradtság nélkül, pontosan irányítható. Az akác fahasáb végéből levágni egy „szeletet” nem tartott tovább fél percnél.

A „második hegy” hasításkor kiváló szolgálatot tesz: kis felülete valóban hegyként csapódik az anyag szálai közé és a sújtás minden energiáját egy pontba sűrítve „vezeti maga után” az egész pengét. A „V” alakú bevágáshoz pedig az ívelt elülső él használható remekül.

Kicsit távolabb ballagva, találtam egy vastagabb, száraz bükk ágat a földön. A tapasztalatok hasonlóak:

A kb. 12 cm átmérőjű „gömbfa” kettévágásához sem kellett több fél percnél. A vágási felület olyan sima és egyenletes, mintha fafaragó vésővel munkáltam volna meg, nem „durva” sújtásokkal estem volna neki…

A „romboló” munkák után megpróbálkoztam néhány finomabb feladattal. Ezekhez már célszerű más fogásnemet választani (az alábbi képeken érdemes a hüvelykujjam helyzetének változásaira is figyelni – nekem is csak utólag tűnt fel a képeken, hogy ösztönösen hogyan módosul a fogás a késen a különféle feladatok esetén):

Hegyeztem kézben tartott keményfa cöveket:

A finomabb faragási fogások kipróbálása sem maradt el:

Étkezések utánra pedig mindig jól jöhet egy fogpiszkáló…

Aztán – csak úgy, szórakozásképpen – megejtettem egy kis „behatolási képesség vizsgálatot” döféssel és hajítással is:

Mielőtt a tesztelés további részéhez visszavonultam volna a „sterilebb” műhely-körülmények közé, egy délelőttnyi hasítás, faragás, nyüstölés után megvizsgáltam, hogy tapasztalok-e valamilyen változást a kés élébe:

Megfelelő… J

A további próbákhoz levonultam a „terepről” a műhelyembe, mert úgy véltem, itt szemléletesebben tudom demonstrálni a Tracker sokoldalú képességeit – jobban kéznél vannak a kellékek.

Először egy sima, colos, lucfenyő deszkával próbálkoztam, majd miután ez az első döfés-próbánál széthasadt, kiválasztottam a faanyagaim közül egy 5 cm vastagra gyalult, csomómentes, borovi fenyő palló-darabot, amiről úgy gondoltam, hogy elég szívós, szilárd szerkezetű ahhoz, hogy bírja a gyűrődést. A teszteket így is „visszafogottan” végeztem – faanyag takarékossági okokból…

A fába – közepes erővel – beledöfve, kb. 2,5 cm mélyen fúródott be a kés. Kifordítás közben a hegy tépte-szakította magával az anyagot, az egész palló recseget-ropogott. A Tracker hegykiképzése miatt, a behatolás közben hatalmas oldalirányú feszítőerő jelentkezik a penge mentén, így ha kicsit nagyobb lendülettel próbálkozom, akkor ez a fa is kettészakadt volna a döfés hatására – így sem hiányzott sok hozzá.

Remélem, a fenti képek mindenkinek elég meggyőzőek ahhoz, hogy a Tracker „szúrásra való teljes alkalmatlanságáról” szóló téveszméket felülvizsgálják…

Itt, a döfés-próba kapcsán kell megjegyeznem, hogy a Tracker tervezésének egyetlen, számomra gyengének tűnő pontját a hegy mögött elhelyezett dróttörő vágatban találtam meg.

Hiába értettem egyfelől, hogy logikus közel a hegyhez, minél távolabb a markolattól elhelyezni, hiszen így hosszú erőkarral lehet dolgozni egy drót törése során, másfelől viszont mégis aggályosnak találtam a hegy közeli rész ilyen „meggyengítését”. Tartottam attól, hogy a fentihez hasonló helyzetekben, amikor a hegy jelentős terhelésnek van kitéve, esetleg letörhet.

Hát, a drótvágó elhelyezésének elvével továbbra is tudnék vitatkozni, de a gyakorlat mégis azt mutatja, hogy csak tudnak valamit a tervezők, mert nem törik le… A hegy köszöni szépen, remekül érzi magát, így, dróttörővel együtt, pedig néha kegyetlen erőhatásoknak van kitéve.

Nem értem hogyan, de mégis… bírja.

A fellelhető irodalomban van egy „félmondat” arról, hogy „a Tracker hegye a kés más részeinél is keményebb, szívósabb kialakítással készül”, amiből esetleg következhet az is, hogy differenciált hőkezeléssel alakítják ki… De ezt konkrétan sehol nem említik… Vagy fekete mágia… J

A dróttörő közvetlen szomszédságában elhelyezett fűrész viszont kivívta a teljes és odaadó elismerésemet. Zseniálisan megtervezett konstrukció.

A fűrész fogait nem a szokványos módon alakították ki, hanem egészen furcsán, kicsit a gépi fűrészlapok, vagy a láncfűrészek fogazásához hasonlóan. A fogak érdekesen „dülöngélő” köszörüléssel élezettek.

Az, hogy hatékonyan használható fűrészelésre – alapvető elvárás. Egy könnyed húzásra (a fogak kialakítása miatt, csak húzáskor vág, toláskor nem) 2-2,5 cm-es mélységben „harap” a fába.

Az, hogy a pengét megdöntve, körben finoman „perforálható” vele pl. egy csont, vagy agancs és a perforálás mentén egy ütéssel könnyen és pontosan darabolható – egyszerűen remek, de nem páratlan…

Az viszont, hogy mindezt úgy teljesíti, hogy közben a pengére történő fogáskor is nyugodtan rámarkolhatok és nem, hogy nem vágja el a kezem, de még csak nem is kényelmetlen – na, ez már tényleg „fekete mágia”… J A „fura” fogazással képesek voltak feloldhatatlan ellentéteket feloldani: hatékonyan vágó eszköz, ami vág, ha kell, de nem vág, ha nem kell…

(Tom Brown a fűrészes rész fogásával járó, hosszabb ideig tartó munkálatokhoz azt ajánlja, hogy hajtsunk a fűrészre egy kis bőrdarabot és úgy fogjuk meg. Hát, nekem egészen átlagos a tenyerem, nincsenek rajta fél centi vastag bőrkeményedések, de még sosem kellett bőrdarabot használnom, anélkül is teljesen kényelmes, még huzamosabb ideig történő használatkor is.)

A döfés teszt után, nézzük mit mutat a kés „steril körülmények közötti” sújtáskor.


Ez az a helyzet, amikor a penge szinte egész hosszát ki akarjuk használni. A képen jól látható, hogy a nagy vágási felület ellenére, a kés még mérsékelt erővel meglendítve is milyen mélyen hatol be a fába. Ez a „második hegy” egyik óriási pozitívuma: „töri az utat” az él többi része előtt.


A második képen az látható, hogy mi történik, ha a kést tomahawk-szerűen használjuk és az első ívelt résszel sújtunk. Ebben az esetben a nagy behatolási mélységet az erősen ívelt pengeformának köszönhetjük, ahol az ív segít abban, hogy az erőhatások egy időben minél kisebb felületen jelentkezzenek.

Itt jegyezném meg, hogy a Tracker hajítása során is élvezhetjük az első ívelt rész előnyeit: nem csak heggyel érkezve képes mélyen behatolni a célba, hanem a képen látható módon, tomahawk-ként is, ami lényegesen megnöveli a hajítófegyverként való használat lehetőségeit.

Én nem vagyok ugyan elkötelezett híve a kés „dobálásának”, pláne, egy „túlélési szituációban” nem, de nem vitatom, hogy ha „minden kötél szakad”, jól jöhet az ilyen jellegű használhatóság is…

A Tracker pedig – Tom Brown eredeti szándékának megfelelően - valóban tomahawk-ként is hajítható kés. Tomahawk-, vagy kisbalta-szerűen is kell használni erre a célra, vagyis a dobást nem pengefogásból, hanem a markolatból kell indítani.

Ha már sújtás, akkor nézzük meg, mit tud a penge, ha „drasztikus” feladatok elé állítjuk.

Fogtam néhány százas szöget és megpróbáltam őket sújtással felaprítani.

Szomorúan el kell ismernem, hogy kudarcot vallottam… Csapkodtam én szorgosan, de egyszerűen nem találtam olyan kemény fa alátámasztást, amibe ne „passzírozódtak” volna bele a szögek, a képen is látható módon. Utólag jutott eszembe, hogy talán jó lenne ilyen célra egy vastag, műanyag vágódeszkát használni, de ilyenem nincs – lehet, hogy érdemes lenne beszereznem egyet…

Az azonban látszik, hogy még a gyenge alátámasztás ellenére is majdnem átvágta a kés a szögeket, tehát nem a kés hibája a kudarc, hanem az én ügyetlenségemé.

A kés tökéletesen teljesített: a polírozott élen a szögvagdalás ellenére sem mutatkozott semmilyen változás, így – legmélyebb sajnálatomra J – nem tudok élni Hegyespenge topictárs nagylelkű felajánlásával, hogy rendbe teszi a tesztelések során elnyűtt késeket – nem nyűvődött el… J Pedig a sújtásoknál az élnek oldalirányú terheléseket is el kellett viselnie.

Nézzünk ezután a finomabb munkákat.


A kés pengéjét megfogva, valóban nagyon gyorsan használhatjuk lyukak fúrására a hegyet. Nem túlzás, hogy hatékonysága vetekszik egy kézi-fúróéval…

A kést ceruzaszerűen megfogva, nagyon szépen, pontosan karcolhatunk a hegyével pl. csontot, vagy más kemény anyagokat is. Jól látható, hogy ennél a fogásnál a pengeháton lévő íves mélyedés milyen remekül felfekszik a kézre.

Ismét egy rövid (de fontos) közbevetés:

A kés huzamosabb használata során derül ki, hogy mennyire okosan megtervezett konstrukció is valójában. A Tracker formai megoldásai első látásra szokatlanok, de nem ok nélkül valók – minden részlete pontosan olyan, amilyennek lennie kell és pontosan ott van, ahol lennie kell.

A vízszintesen tartott kés abszolút tömegközéppontja ugyan a markolat kezdeténél helyezkedik el, de a különféle fogásnemekhez a Trackeren külön „súlypontokat” rendeltek. A sokféle „fogáspont” használatával a kés térbeli helyzete is változik, ennek figyelembevételével pedig úgy „kidekázták” a kés egészét, olyan részleteket alakítottak ki rajta, hogy méretei és tömege ellenére sem érezhető egyetlen feladat végzése közben sem nehézkesség, vagy esetlenség.

 

 

A pengehát fogásánál is a lehetőségek nagyon széles skálájából választhatunk. A második képen látható fogásnál látszik igazán, hogy miért is emlegettem korábban annyit a Tracker-rel kapcsolatban az ulu-t…

Ezzel a fogásnemmel rengeteg feladatra alkalmas eszközt kapunk a kezünkbe: a finom faragástól a kaparáson át, egészen a nyúzásig, darabolásig, aprításig, stb., nagyszerűen használható.

Mivel a teszt idején éppen nem állt rendelkezésemre elejtett vad, egy 3 mm vastag, tömör kartonpapírt (keménykötésű könyvek borító táblájának alapanyaga) használtam fel és ezen „imitáltam” a feldolgozás során végrehajtandó műveleteket. A második képen ennek egy momentuma látható, amikor a lapos szögben megdöntött pengével nagy számú, oldalirányú vágást hajtottam végre.

 

 

 

A „második hegy”, ill. a „második hegy éle” is igen hasznos része a késnek. Fentebb már érintettem azoknak a funkcióknak egy részét, melyeket ellát, de ezeken kívül még külön ki kell emelnem, hogy nagyon jól használható élek legömbölyítéséhez faragásnál, valamint „zsigerelő horogként” nyúzásnál és zsigerelésnél. Utóbbi esetben, a második hegyet bevezetve a hasfalba, könnyűszerrel vághatjuk azt végig anélkül, hogy megsértenénk a zsigereket.


Az egyenes, faragó élet – nevéből is adódóan – finomabb faragásokra tervezték. Ezen kívül nagyon hasznos tulajdonsága még, hogy - kialakítása révén - egyben gyalukésként is funkcionál. Ha a képen is látható módon fogjuk meg a kést, akkor toló-, vagy húzó mozdulatokkal a faragó éllel gyönyörűen pöndörödő gyaluforgácsokat választhatunk le a rögzített faanyagról, jelentős mértékben lerövidítve ezzel sok feladat elvégzésének idejét.

Szándékosan az egész napos teszt végére hagytam a papír-próbákat, hogy lássam, a kitartó „nyüstölés” milyen hatással volt a kés élére. A papír 90 g/m2-es, átlagos „fénymásoló papír”.


A „klasszikus” papír teszt. Az éppen csak „megcsippentett” papírban a kés gyönyörűen szalad.

A kés hegye sem veszített élességéből, szikeként vágja át a lapot, közben pedig könnyedén irányítható.


A penge „negyedíves” része is gyönyörűen dolgozik, pedig ez a rész kapta a legnagyobb igénybevételt…

Még az sem hozza zavarba, ha a meg kell „hámoznia” a vékony lapot. J

A második hegy és annak éle is változatlanul működik. (Egyébként, ez az a mozdulat, amivel zsigereléskor is használható – ha éppen van mit zsigerelni…)

EPILÓGUS

Nos, a végére értem.

Tudom, hogy a tesztek sorába még sok más próba is beiktatható lenne, de már így is hatalmas terjedelműre duzzadt a cikk…

Külön részt érdemelne a „taktikai célú” felhasználási lehetőségeinek bemutatása is, de most ettől is eltekintek – aki kicsit is foglalkozott a témával, az eddigiekből már sok mindent kikövetkeztethet, a többiek pedig kénytelenek lesznek elhinni (vagy nem…), hogy ilyen téren is komoly potenciál rejtezik a Tracker-ben.


A legvégére néhány megjegyzés maradt csupán.

Az első, hogy Tom Brown – szerintem – kiváló munkát végzett a Tracker tervezésekor. Remélhetően, a fentiekkel erről másokat is sikerült meggyőznöm. Az is fontos a számomra, hogy a Tracker kapcsán kitűnik, érdemes és lehetséges kreatív módon, új utakat keresni az adott feladatok megoldására. (A merész, újító elgondolások felháboríthatnak bizonyos (ultra)konzervatív „szakértőket”, de hadd háborogjanak – a világ és benne a fejlődés, az „evolúció” nem áll meg… Még az is megtörténhet ezekkel a „szakértőkkel”, hogy kénytelenek lesznek „leporolni” a kopottas polcaikon sorakozó, jól bevált „konzerv-igazságaikat” és felülvizsgálni azok tartalmát, vagy az idő „elszáll felettük”…)

A második megjegyzésem, hogy a TOPS kiváló partnere lett Tom Brown-nak.

A Tracker és a Scout kivitelezése alapján, csak a legnagyobb elismeréssel tudok nyilatkozni róluk. A szakértelmüket tükrözi az is, amit képesek voltak „kihozni” ebből a viszonylag egyszerű, 1095-ös acélból. A pengék tulajdonságai megközelítik azt a szintet, ami ebből az alapanyagból maximálisan elérhető – és ez nem kevés…!

Különös, hogy egy ilyen komoly gyártó, akinek rendkívül jó a „renoméja”, nagyon széles igényeket kielégítő termékpalettával rendelkezik, „normális” árakon kínálja a portékáit, nálunk milyen kevéssé ismert és mennyire nem kap figyelmet – még „szakmai körökben” sem.

Pedig – szerintem – valódi alternatívát jelenthet sok más, ismertebb, „felkapottabb” gyártóval szemben, sőt…!

Harmadjára pedig, ha ma feltenné nekem valaki azt a kissé bugyuta kérdést, hogy „…ha csak egyetlen eszközt választhatnék egy túlélési szituációhoz, mi lenne az?”, akkor én most bizony egyértelműen a Tracker-ért nyúlnék…

Köszönet Laikusnak a cikkért!
http://www.gfknives.gportal.hu

És akkor lássuk Satu és Papica videójának második részletét!

A cikk első része