Cikkek

A fokos, mint szerszám vagy fegyver, a Magyar történelem során mindig jó barátja volt a népnek. Használták harcosok, katonák, pásztorok, kanászok, parasztok és betyárok. Így nem csoda, hogy a magunkfajta ösvényjáró, erdőben alvó „buskrafternek” is hasznára válhat. Ha mindenképpen definiálni szeretnénk, akkor talán így lenne a leghelyesebb:

„Baltaszerű, rézből vagy vasból készült eszköz, amely a baltánál kisebb és könnyebb, foka megnyújtott, rendszerint kerek vagy négyzetes gombszerű véggel, lapjának alsó és felső sarka gyakran kis gömbben végződik, hogy viselőjének kezét ne sértse. Botszerű nyele általában hengeres, ritkábban laposított.” – Magyar Néprajzi Lexikon.
 
Valószínűleg a fokosok elődjei lehetettek a fadorongok, buzogányok, kőbalták illetve később a tőrbalta mint fegyver. Aztán az évszázadok során a funkciók szerint változott az alakja és mérete. Jelenleg az alábbi típusokat különböztethetjük meg:
  -egyszerű fokos
-baltafokos ( kanászbalta)
-fokosbalta
-csákányfokos
Az egyszerű fokos, a feje kisebb, a nyele 80-100cm hosszú, foka hegyes vagy hosszan visszahajló, inkább fegyver, mint szerszám volt. A kanászbalta a fokot szinte teljesen nélkülözi (gyakran nem is tekintik igazán fokosnak), inkább hosszúnyelű baltára hasonlít, mint a nevéből következtetni lehet a kanászok használták.
   
A fokosbalta, talán a legismertebb mind közül, egyaránt dominál a balta éle és a foka. Favágásra, faragásra és önvédelemre is kiváló eszköz. A csákányfokos a kifejezetten harcra és páncélszaggatásra kitalált szerszám. A mi fokosaink inkább a fokosbalta vagy kanászbalta kategóriájába sorolhatóak.

Fokosok és pásztorkések
A., B. Somogyi kanászbalta fok nélkül.
C., D. Rézkori balták fok nélkül.
E., F. Borsodi és gömöri kanászbalták.
G. H. Felföldi balaskák berakott díszszel.
I., J. Felföldi balaskák lemezdíszszel.
K., K., L. Pásztorkések, ólmozva és rakott nyellel. Felföldiek.
M. Juhászkampó. Somogy vármegye
Ha a legfontosabb részeket vesszük számba: a balta az él, ami a tulajdonképpeni vágórész. Az éllap, mely hosszú része maga az él, nyakkal kapcsolódik a köpűhöz. A köpű a nyelet befogadó rész, és hogy a nyél jobban álljon a köpűben, néha nyéltámasszal hosszabbítják meg a köpűt. A nyéltámasz lehet oldalsó, vagy csak alányúló (a nyél felé), vagy alá- és fölényúlló. Ebben az esetben két-két párhuzamos nyúlvány erősíti a nyelet. Ha a baltának nincs erősített vagy hosszabbított foka, a nyéltámasz hátul is lehet. Fontos része a szerszámnak a csőr alakú, néha hegyesedő, máskor bunkóban végződő, néha csak alig-alig hajló, néha pedig a nyél felé jól alágörbülő fok. A foknak abban is szerepe van, hogy a megnyúlt fokú eszköz minden esetben fegyverként kezelhető.
Az elméleti ismertetés itt véget is érne. A következő részben a fokos nyelének elkészítését szeretném ismertetni.
Üdvözlettel: Rtibi