Bunker túra

avagy alvás az Urak asztalán

Egy cimborámmal immáron hagyomány, hogy minden évben legalább egyszer teszünk egy kétnapos túrát, amikor is mindenféle elhagyatott objektumban éjszakázunk. Aludtunk már félig lebontott turistaházban, kilátó alsó szintjén és pár éve először az Urak asztalán elhelyezkedő volt légvédelmi bázison. Idén úgy gondoltuk, hogy visszatérünk ide, megnézni mi változott.

Anno December közepén voltunk fent és relatíve kellemesen töltöttük az éjszakát egy rakás mentőtakaró, két sátorlap és némi helyszínen talált anyag segítségével. A „hálóterem” a legnagyobb legénységi bunker volt. Állandó +4 fokos hőmérsékletet biztosít az elhelyezkedése miatt. Jól szellőzik, úgyhogy nyugodtan használhatjuk benne a kis gázfőzőket, ugyanakkor nincs huzat. Első alkalommal  -11 fokot mértünk odakint, miután leszállt az éjszaka. (Idén -15öt.)

Múltkor:

Ez a fő bunker. Az alvóhely a jobb oldali legszélső beállóból nyílik. A kép jobb felső sarkában látszik, a vészkijárata.

A mentőtakarók visszaverték ránk a gázfőző által kibocsájtott hőt, így relatíve kellemes + 15 fokos „melegben” készülődhettünk az alváshoz. Egy harmadik mentőtakaró a két szék támlájáról lógott le.

Most:

Idén úgy döntöttünk, hogy a bázis bejáratától legtávolabb lévő beálló bunker személyzeti fülkéjében alszunk, mivel annak menekülőjárata kiválóan működhet kémény gyanánt. A helyiség alapterülete 2x4 méter, így arra gondoltunk, hogy a vészkijárat ajtajában rakott tűz szépen befűti a helyiséget ugyanakkor a füst távozik.

Sajnos rá kellet jönnünk, hogy az elmélet jó ugyan, de gyakorlatban nem működik. Ugyanis a menekülő kürtő egy gyárkémény huzatát produkálja és a meleget is kiszippantja a füsttel együtt.

Arra azért jó volt ez a kis tűz, hogy nem a gázfőzőn kellett vacsit főzni.

Miután tapasztaltuk, hogy a fűtés nem nagyon fog működni, továbbá erős kereszthuzattal is számolhatunk az éjszaka folyamán (ugyanis a vasajtókat már elvitték, pedig anno még megvoltak) átköltöztünk a múltkori helyre. Sajnos ott is hiányoztak az eredeti ajtók, de találtunk egy furnér ajtót, amit elfelejtettek felgyújtani, ill. megrongálni, (ugyanis az egész bázis vandálok martaléka) így azt akasztottuk az eredeti helyére. Nem zárt tökéletesen, de legalább szigetelt egy kicsit. Idén persze nem voltunk ellátva olyan jól mentőtakarókkal, mint múltkor és már keresgélni sem tudtunk használható anyagok után, ugyanis közben ránk sötétedett. Így villámgyorsan átvedlettünk száraz ruhába és bevackoltunk, a hálózsákjainkba. Az én S5ös Quechua zsákom komfortfokozata +5 fok,  0 fok az átmeneti tartománya és a rizikós a -15. A barátomé egy S10es, ami azt hiszem hasonló képességekkel rendelkezik, talán csak 1-2 fok eltérés van. Kényelmesek és komfortosak voltak, az adott körülmények között. Az éjszaka folyamán 3x keltünk föl teát főzni, ami kellemesen átmelegített minket minden alkalommal. Jól aludtunk a körülményekhez képest, nem volt éppen melegünk a zsákokban, de nem is fáztunk igazán.
Reggel 7:30kor keltünk, majd miután megsütöttük a bacon készletünket reggelire és elfogyasztottuk a kávénkat is, elindultunk haza.

Tapasztalatokkal és élményekkel gazdagabban vettünk búcsút a helytől és habár ez az esemény nem ért fel egy Norvég kommandós kiképzéssel, azért a hidegtűrő képességünk edződött, nem is keveset.

GaryTP