Terveim szerint augusztus 6-án reggel elvonatoztam volna Tatabányára, ahonnan még aznap felgyalogoltam volna Héreg fölé, a Kis-Gerecsébe. Másnapot ott töltöttem volna pihenéssel, bushcraftolással, majd harmadik nap vissza gyalog Tatabányára.
Terveimet kedves öcsikém keresztülhúzta, mivel egy munkát be kellett fejezzen, és ehhez kellett az én segítségem is. Viszont feltételem volt, hogy délután fel kell vigyen Héregre kocsival, mivel az aznapi etapnak ott volt vége.

     Este 6 óra körül kiszálltam a héregi temetőnél, és nekivágtam a 6 km-es folyamatosan emelkedő szakasznak. Hát szuszogtam rendesen mire felértem, de mentségemre idén a Kitörés óta nem vettem részt komolyabb túrán.

   Tűzrakáshoz nem volt már kedvem, így némi hideg vacsora elfogyasztása után felkötöttem a függőágyam, összepakoltam, és lefeküdtem aludni.

         Na, megtalálod a képen a fekhelyemet? (A kép másnap készült)

 Az éjszaka meglehetősen kellemetlenre sikeredett, mondhatni tapasztaltam. Mivel nyár van, meleg van, sem derékaljat, sem pedig hosszú ruhát nem vittem magammal. Aztán éjszaka egyre erősödött a szél, mígnem viharossá fokozódott. A függőágy jól összenyomta - az amúgy is vékonyka - hálózsákom töltetét, és a szél is jól körbe tudott fújni. Így történt, hogy többször felkeltem arra, hogy fázok, lengeti a függőágyat a szél, zúg az erdő… Szóval kimondottan örültem, amikor nagy nehezen reggel lett, és kisütött a nap.

     Nekikészülődtem a tűzgyújtásnak.

     Itt megjegyeznék pár nagyon fontos dolgot is. Tűzgyújtásnak csak akkor álljunk neki, ha minden rendelkezésünkre áll, és minden a kezünk ügyében van. Annak semmi értelme, hogy begyújtod az élesztéket, ráteszed az aprófát, aztán kialszik, amíg begyűjtöd a következő fokozatot. A kép jól mutatja a megfelelő előkészületet.

    Következő lépes a tűzhely elkészítése. Esetemben a reggeli párától nedves volt a régről maradt hamu, így talapzatot készítettem körülbelül hüvelykujjnyi száraz ágakat helyeztem szorosan egymás mellé, így az elkészült éleszték száraz talapzaton várta a begyújtást.

     A reggeli órákban is erős szél fújt, így a biztonságos és átgondolt tűzrakáshoz szükség volt még viszonylag magas „fallal” körbevennem a leendő tüzemet. Ennek oka, hogy a szél ne tudjon teljes erőből belekapni, parazsat kifújni belőle, illetve a tűz begyújtásának biztosabbá tétele.

     A tüzet fokozatosan építsük fel, egyre vastagabb fából, de csak akkora tüzet rakjunk, amekkorára valóban szükségünk van!

A képen jól látszik a tűz felépítése, a fokozatok…

     Ezután nekiálltam előkészíteni a reggeli alapanyagait. A reggeli elkészítését még tizenvalahány éve lestem el a helyi vadászmestertől, amikoris közösen voltunk faszedésen, és Ő készítette a reggelit. Nemrégen eszembe jutott, az elkészítési mód, és gondoltam kipróbálom magam is. Semmi extra nincs benne, csak becsomagolom alufóliába a hozzávalókat. Tankival ellentétben, én nem vagyok nagy ínyenc, és nem fordítok nagy gondok a kaja elkészítésére. Ezt jól láthatjátok az alábbi képen is, csak krumpli, és szalonna, még fűszert sem használtam.

                                                      Bekészítve.....

                                                ...Becsomagolva...

                                               ...Hamarosan elkészül...

                                                          ...Íme….

Nagyon jóra sikeredett, szépen átsült, de oda nem égett… Profi munka :D

                                           Közben a nap is kisütött.

    Ez után gondoltam készítek egy keretes fűrészt. Tankival csináltunk ilyet a Zemplénben is, de az nagyon nehéz lett, gondoltam megpróbálkozok egy könnyített változattal. A hozzávalókat gyorsan összekapkodtam, kicsit faragtam, méretre igazítottam, és ez lett a vége:

                                Ki is próbáltam, tökéletesen működött.

     A szokott táborhelyen ott is hagytam egy bokorra akasztva, mivel minden évben van ott fórumos program, és van aki gyakrabban is jár ott, megkönnyíti a fa darabolását a fél méteres fűrészlap.

    Miután ezzel elkészültem, kerestem egy vékonyabb botocskát, előhajtogattam a Trice által belinkelt kép nyomtatott változatát, megragadtam az F1-et, és munkához láttam. 1-2 óra nagy nyugalommal telt, csak a hasam jelezte, hogy ebédidő van. Viszont addig nincs kaja, amíg ez el nem készül.

Eredmény:

     Nem kis munka volt, de elégedetten állhattam az ebéd elkészítéséhez, noha fél 2 volt már. Ebédet nem vittem túlzásba, Smack-et főztem, és egy kávét.

     Ebéd után úgy döntöttem, hogy sziesztázok kicsit, elővettem Tankitól kapott könyvemet, befeküdtem a függőágyba, és másfél órát olvastam. Ennyi idő elég volt, hogy a szerény kis tüzem teljesen leégjen. Ekkor fél liter híján az összes vizemet a hamuba öntöttem, egy bottal összekevertem azt, és a köveket, amiből az oldalfal készült, a valaha volt tűzre pakoltam szorosan.

     Így már bátran továbbállhat az ember, a tűz kialudt, a parazsat lehűtöttük a vízzel, a kövekkel pedig megakadályoztuk, hogy a szél esetlegesen újraélessze a parazsat.

     Pakolás következett és délután 4 óra felé elindultam az aznap esti táborhely felé, ami a Királykút mellett volt. Útközben vadnyomokat figyeltem meg, és a fényképezőt kattintgattam.

    Kényelmes, enyhén lejtős út, fantasztikus fények.

   A Királykút fölött, az esőbeállónál táborozó csapat volt, így lementem egész a forrásig, és az alatt ütöttem fel a függőágyamat. Mire ezzel végeztem épp lenyugodni készült a Nap.

       Egyre alacsonyabbról tűz be Nap a fák közé.

     Ideje a vacsorához készülni. A korlátlan mennyiségű víz arra ösztönzött, hogy most bármit megfőzhetek, összekenhetek, hisz annyit mosogatok, amennyit csak akarok.

    Tűzgyújtáshoz már nem volt energiám. Most kapott szerepet a végig nálam lévő gázfőző. Szándékosan a fáradt estékre, és a menet közbeni ebédek gyors elkészítése miatt cipeltem a túrán.

                                                Készül a finom vacsi.

     Ezután már csak az alvás volt hátra a napból, és nagyon bizakodtam, hogy kegyesebb lesz az időjárás hozzám - ha már SZINTÉN ész nélkül pakoltam -, mint előző este. Szerencsére valaki meghallgatott odafent, és viszonylag jól aludtam.

   Reggel korai kelés, ismét alufóliás reggelit készítettem, összepakoltam, feltöltöttem a 2 darab másfél literes pet palackomat, és ¾ 9-kor elindultam Tatabánya irányába.

       Fantasztikus volt az erdő, és hál’ Istennek a nagy hőség is elmaradt.

   Az úton végig odafigyeltem a folyadékbevitelre, legritkábban óránként megálltam 1-2 perces szusszanásokra, és olyankor mindig ittam 2-3 dl vizet is. Pontosabban egy délelőtti, és egy délutáni megálló alkalmával egy bögrébe dobtam 1 magnézium, és 1 kalcium pezsgőtablettát is.

                               Visszanézve ezt láttam magam mögött.

                           Egyik kedvenc könyvemmé lett mű címadója.

     Egy hosszabb pihenőt iktattam be fél 1 tájékán, amiben helyet kapott az ebédre maradt kevés szalonna elfogyasztása, kenyérrel. Itt ismét szerepet kapott a gázfőző, a kávé elkészítésében. Itt ittam vizet rögtön megálláskor is, és indulás előtt ismét.

    Jó tanács: amikor megálltam első dolgom volt a bakancsot levenni, kitenni szellőzni, zoknit levenni, kiteríteni, lábat hagyni levegőzni. Miután végeztem az ebéddel újrahintőporoztam a lábfejem, szórtam gazdagon a bakancsba is, és száraz zoknit vettem fel.

     Ezek nagyon fontos dolgok még egy ilyen nem túl nagy lélegzetvételű túrán is, komolyabbnál pedig elengedhetetlen, a saját komfortunk, és egészségünk érdekében.

                 Pakolás, ruhaigazítás, vissza a bakancsba, és újra úton.

                                                 Ismerős utakon…

    A végére a Nap is összeszedte magát és egyre erősebben sütött. Pár kilométerrel a vége előtt nyugtáztam, hogy Tatabányán a ¼ 4-es vonatot nem érem el, így nyugodtan pakoltam le az állványt, és csináltam az egyetlen képet, amin én is szerepelek. Víz, és nyomás tovább. Nem messze a Turul emlékműtől, épp azon morfondíroztam, hogy szerencsére az egész túra alatt rendben volt a bokám, egyszer sem ment ki – nemrég volt egy nagyon durva rándulásom, hajszál híján ficam lehetett, mert azóta sem jött rendbe -, és akkor: bumm, elsötétült minden, és csak egy elfojtott-sziszegő Áááá, jött ki a torkomból, és féltérden voltam… Sikerült, a bokám. Pár percig húztam aztán teljesen rendbejött, azt hiszem a szalagok kicsit kinyúltak a múltkor, mert nagyon könnyen kimegy, hogy majd a könnyem szalad ki, aztán pár perc múlva semmi.

     Megérkeztem a Turulhoz. Idő 14:51 perc. Ekkor belekezdtem a nagy hajrába, ami megérte, mert 15:10 perckor az állomáson vettem a jegyet hazafelé, és a vágány mellé érve, épp begurult a vonatom.

Mindent összefoglalva:

-                                                                                            -   kipróbáltam egy új praktikát, az alufóliában sütést,

-                                                                                            -  elkészítettem egy keretes fűrészt,

-                                                                                            -  megcsináltam a faragott pálcát,

-                                                                                            -   tapasztaltam nyáron hideg szelet,

                                               - leckét kaptam a lazaságom miatt,

-                                                                                            -  gyakorolhattam a tűzgyújtást,

-                                                                                            -  idén először függőágyaztam,

-                                                                                            -  megtettem 30 + km-t,

-                                                                                            - sok-sok fotót készítettem,

-                                                                                            -  de legfőképp jól éreztem magam!

Hát ennyi volt az én kis „bustúrám”.

    Remélem kedvet kaptatok Ti is egy kis mozgáshoz! Mindenkinek jó túrázást, kellemes időtöltést a szabadban, vigyázzatok magatokra, és a vendéglátónkra, a hegyekre, erdőkre, az Anyatermészetre, hogy legközelebb is jó érzéssel menekülhessetek vissza a civilizáció elől!

                Satu