Ales & Papica

Ez a könyv kettőnk munkája, és sokunk tapasztalata. Megvásárolható a Szalay könyvek webshopjában. 

Belépés

Bejelentkezés

Youtube csatorna

Hold2

Az év utolsó bushcraftját egy általam kevésbé ismert társunk tiszteletére rendeztük. Rosen fél év óta először jött haza két hétre. Feltett szándékom volt ebben a néhány napban vele odakint találkozni, ha lehet megnyúzatni és megismerni a már oly sokszor emlegetett Gödi-szigetet.






A kiírás szombatra szólt, de a bentlét annyira unalmassá tette a pénteket, hogy nem bírtuk tovább.
Hárman ( Cinkota Laci, Rosen, Papica) délután kettőkor elindultunk a partra. Már útközben megtudtam,hogy sajna a Duna vízállása miatt csak a 2-es helyszínt tudjuk megközelíteni. A táborozó hely közel volt a vízhez aztán egyre csak távolodott...jó tíz méterrel ment bejjebb a csökkenő vízszint miatt. A vízparton uralkodó növényzet leginkább a fűz volt.







Ez a tüzelő szemponatjából később igen fontos lett. Egy régebbi tűzrakóhelyet gondoltunk központnak. Többször tapasztalván az éjszakai élet koronázatlan királyának önkéntelen megnyilatkozásait táborozáskor, úgy döntöttem, hogy Katona mély orgánumát elkerülendően egy kicsit távolabb vackolok. Két kőris között feszítettem ki a hammock-omat, Laci ponyvázott, Rosen meg vissza ballagott a cuccáért a lakásukhoz. Az ott töltött két napnak köszönhetően és a fűz alacsony hőértékének, az aljnövényzetben lévő száraz akadályok kb.80 méteres körzetben füsté váltak. Néha-néha megjelent egy kutyasétáltató, amúgy csendes nyugodt volt a part ezen része. A szokásos belakás, táplálkozás, beszélgetés a gyors sötétedésnek köszönhetően hosszabb lett a szokásosnál. Előkerült friss szerelmem, a Dínótól beszerzett fokos. Komoly szerep juthatott neki ezen a két napon és meg kell, hogy mondjam, le a kalappal az ötletgazda, a kovács és persze nyélkészítő előtt. Egy elképesztően hatékony tábori darabolóeszköz, nem harapta, falta a fát. Használhatósága, az él tartóssága a továbbiakban igen előkelő helyre tette a herendi mester remekművét a felszerelésemben. Az elején csak utaltam rá, most egy kicsit kifejteném azt a bizonyos nyúzatást. Rosen nyári érdeklődése és késszeretete igen indokoltát tette egy nyuszi beszerzését. Laciék tenyészállományából lett áldozva egy annak az érdekében, hogy a nyár elején látottakat most gyakorlatban is kipróbálhassa. Eredetileg szombati programnak szántuk, de arra lettünk figyelmesek, hogy őkelme igen-igen kaparja a zsákot, ami már ki is lyukadt. Nem volt mit tenni, Rosennak sötét este kellett átesni tűzkeresztségen. A-Z-ig mindent Ő csinált, én csak okoskodtam. Az áldozat jobblétre szenderülése után előkerült egy eszköz. Ez az eszköz ugyan a közbiztonságra fokozottan veszélyes, lehet bicska vagy akár fixpengés kés is, érdekes, de erre a célra igen komoly fenntartások mellett alkalmas. Az éle egyenes, a penge széles, szögletes. Egyesek szerint egy kiélezett pajszerra hasonlít leginkább. Érdeklődőknek egy kicsi plussz: Rosen Drágasága
Summa summárum, Rosen a keresztcsont átvágása után lévő végbélkiszedő mozdulaton kívül mindent meg tudott ezzel csinálni. A nyuszit bezacskózva eltettük másnapra. Lefekvéskor rá kellett döbbenjek arra, hogy ebben a hidegben a függőágy nekem hideg. Hiába van frankó zsákom,az ágy körbefogván összenyomta a töltetet és a belerakott matrac ellenére hideg volt. Ez a felismerés már az elalvás előtti pillanatokban tört rám.






Komoly tanulság volt, mert gatyában, a mínusz akárhányban költözködni, igen maradandó élmény. Kicibáltam a hammockból az önfelfújósomat, ponyva a földre és simán befeküdtem a függőágy alá. Nem bántam meg, mert a hajnali egészségügyi sétámon kívül más miatt nem kellett felkelnem. Lefekvés előtt nagyon komoly tüzet raktunk, viszont a fűzet nem véletlen, hogy nem használják tüzelőnek. Reggelre a nagy máglyának még csak hírmondója sem maradt. Mivel utolsónak ébredtem, a reggeli rituálé tűzgyújtásos szakaszát nem tudtam átélni, lobogó lángok mellett élvezhettem a kávémat. Lassan jönnek a többiek, de előtte még egy kicsit alakítsunk a környezetünkön. Rönkökkel körberaktuk a tábortüzet és már jött is a telefon. Megérkezett Sumesz és Wape. Penny parkolójában hagytuk a kocsikat, beszaladtunk ezért-azért, közben befutott Kenus is. Eközben telefonált Vilkó, hogy egy kicsit elaludt, ezért késni fog....10 óra volt ekkor :)) Elkezdődtek a menedéképítések. Laci szívós munkával néhány óra alatt összehordott egy természetes menedéket, időközben befutó Katona pedig készített egy igazán frankó kandallós, hőterelő falas összkomfortos lakhandit. Nagyon ötletes volt a kéregből készített hőterelő fal, viszont a faanyaggal nem lehetett mit csinálni. Próbált ugyan szárítgatni kőrist, de sajnos kevés volt. Az este elhunyt nyuszit Rosen nekilártott elkészíteni. A nyársalásnak külön technikája van, nem elegendő pusztán felrakni a tűz fölé. Az ehhez hasonló környezetben, ahol nincs rendes keményfa, a sütőhelyet két részre kell osztani. Az egyik oldalon megy az előégetés, a sütő részre van áthúzva a parázs. Gyakran kell pótolni, folyamatos kontrollt igényel, különben vagy nem sül, vagy odaég és a belseje nyers marad. A nyársat kétoldalról a közepén egy mástól 5 centire behornyoljuk, ezekbe a hornyokba rögzítjük a kihegyezett tartópeckeket. Ezek a peckek fogják meggátolni azt, hogy a nyuszi átforduljon. Mellkasánál átszúrva rögzítjük, egy kötés a hátsó lábon és már mehet is sülni.









 







Kb. 2,5 óra alatt sül át,viszont ezzel a gyenge minőségű fával valamivel több volt. A gyors sötétedés ismét behatárolta ténykedésünket, kollektív fahordás és már este is lett. A tábortűz mellett ettük meg igazságosan szétosztva Rosen első A-Z-ig nyulát. Az éjszaka ismét tanulságos volt. Leginkább Vilkónak, kinek a hálózsákjának a komforthatára -2 fok volt, a -7fokos hidegben tapsztalt és lófrált a környéken fa után.



Nekem ugyan bírja a zsákom ezt a hideget de nem úgy, hogy a lábrész kilóg a menedék alól, ráfagya dér, amit a kiszivárgó meleg felolvaszt. Szép lassan, módszeresen átázott a lábrész. Fázó lábbal mint tudjuk szintén nem lehet sokat aludni, ezért most muszály volt korán kelni. A reggeli, kávé és részemről már csak a búcsúzkodás maradt.
Befejezés képen: Ismét tapasztalhattuk a vízparti táborozás faproblémát, bármennyire is soknak tűnik először. Kiderült, hogy nekem a függőágy nem jó télen és hiába a frankó hálózsák, ha nincs felette tető és átázik.

 

 Papica