Ördöglyuk bushcraft
2009. február 21-22
Szombat reggel kis csapatunk (Papica, Satu, Solva, Sumesz, Wape, Kba) Solymáron gyülekezett, hogy olyasmibe vágja A1-ét, ami még nem volt - nevezetesen egy kis barlangászásra készültünk a Solymár mellett lévő Ördöglyuk-barlangban. Mivel egyikünk sem profi barlangász, szükségünk volt ilyen jellegű segítségre is: szerencsénkre Turcsi és Lobo sok éves barlangász tapasztalattal a hátuk mögött készek voltak bevezetni minket a mélység rejtelmeibe. Ígyhát Velük kiegészülve elindultunk, hogy meghódítsuk a sötétség birodalmát!
Az autókat hátrahagyva hegymenetben elindultunk a barlang bejárata felé. A kb 15 cm-s hó nem könnyítette meg a dolgunkat, de azért örültünk neki, mert rég volt részünk olyan programban, amin ennyi hó lett volna. Miután felértünk, rövid pakolászás, a sisakok felcsatolása és egy kis eligazítás után már indultunk is a mélybe fejlámpáink és egy karbidlámpa fénye mellett.
A barlang első része elég gyorsan lejt, így rövid időn belül a barlang mélyén találtuk magunkat - "nincs visszaút"! Útközben találkoztunk néhány apró, alvó denevérrel - nem nagyon zavartatták magukat zajos látogatóik ellenére sem.
A nehézséget sokszor az okozta, hogy megfelelő fogást illetve lépést találjunk. Minden nagyon csúszós volt, így fokozott óvatossággal haladtunk előre. Wape gumicsizmája elmondása szerint jó volt, mi viszont a bakancsainkban elég sokat csúszkáltunk. Térdvédő sajnos egyikünknél sem volt, pedig jól jött volna néhányszor. Az út sok helyen 'via ferrata'-s volt - itt csak kötéltechnika segítségével lehetett volna továbbjutni, de az ilyen nehezebb helyeken beépített létrák és láncok segítettek a továbbjutásban. Ez egy elég frekventált barlang, de a kíépítések ellenére sem sétagalopp! Nagyon sok szűk helyen kellett magunkat szó szerint átpréselni, hogy továbbjussunk - néhány, a barlangon belül névvel is illetett hely talán illusztrálja, miken mentünk keresztül: Konzervdoboz, Szülőcsatorna, Szívószál, Daráló...
A hangulat végig töretlenül jó volt, a sötétség sem akadályozhatott meg minket egymás állandó ugratásában. A sisakoknak nagy hasznát vettük, ezek nélkül a végére valószínűleg mindenki fején sok dudor lett volna (ha ugyan végig sikerülne menni sisak nélkül).
Végül az utolsó nehézségen is átverekedtük magunkat, és Kb három órás sötétség után őszinte mosollyal, valamint nagyon szép élményekkel gazdagodva bukkantunk a felszínre szép sorjában a kijáraton. Csoportkép, beszélgetés, szedelődzködés, majd búcsúzás: sajnos itt két vezetőnktől, Turcsitól és Lobo-tól meg kellett válnunk, de talán lesz még folytatása a dolognak - annál is inkább, mert "átestünk a tűzkeresztségen"! A kis föld alatti kirándulásunk során kiderült: egyikünk sem klausztrofóbiás.
Hatan maradtunk hát, ideje volt táborhely után nézni a hóban, ahol kinn tölthetjük a -hidegnek ígérkező- éjszakát. Hamarosan meg is találtuk az alkalmas helyet, majd rögtön elkezdtük építeni menedékeinket. Ezután következett az elmaradhatatlan tűzrakás, majd melegedés, szárítkozás, evés-ivás, az átélt élmények megbeszélése, és -a szintén elmaradhatatlan- egymás ugratása! Mivel rengeteg csipkebogyó volt körülöttünk, nem lehetett kihagyni az alkalmat egy kis csipkebogyó tea készítésére, sőt, kipróbáltuk a fenyő-csipkebogyó párosítást is - nagyon jól esik egy bögre jó meleg tea lefekvés előtt. Este nem maradtunk fenn túl sokáig, mindenki ment lefeküdni a jó meleg hálózsák reményében. Az éjszaka eseménytelenül telt.
Vasárnap reggel sorra bukkantak elő a fázósabbnál fázósabb emberek, keményre fagyott bakancsban. Solva átfagyva élesztgette a tüzet. De volt olyan szerencsés is, aki "ágyba" kapta a kávét: Papicát megszállta valamiféle anyai gondoskodási ösztön, és Satu ennek következtében már szürcsölhette is a reggeli kávéját (már amit útközben nem lötyögtetett ki Papica :)).
Reggeli, beszélgetés, fotók és videók készítése, és a menedékek lebontása következett. Azt hiszem ebben Wape lekörözött mindenkit, ugyanis a "menedéke" egy a földre kiterített 2*3-as Obi-ponyva volt - szerencséjére csapadékmentes éjszakánk volt! :) Délelőtt 10 óra felé könnyes búcsú, majd mindannyian elindultunk hazafelé.
Mindent összevetve azt hiszem mindannyian nagyon jól éreztük magunkat, a hangulat szuper volt, és mint mindig, most is új élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodhattunk ezzel a remekül sikerült föld alatti kóstolóval.
Kba
