Gerecse Alpinos Medvehagymás Menőmanós Bushcraft
A bushcraft 2009. április 24.-től 26.-ig tartott. Mint a cím is elárulja sok minden volt tervbe véve de a legfontosabb dolognak a mászás illetve nekem a többiek megismerése számított.
Az első nap estéjén érkeztem meg Sumesszel és Wapeval a Királykúthoz. Igazából az első nap eseménytelenül telt menedék építés némi főzőcskézés. Megvitattuk Papica rendkívül sikeres késteszt sorozatát megszemléltük a következő videók áldozatait. Már lefekvéshez készülődtünk mikor hatalmas reccsenés rázta fel a tábortűz körül ülőket.
-Papica leszakadt?!-mindenkiben felizzott az erőteljes jóindulat de sajnos nem történt semmi rendkívüli. Mindössze Ádám függőágyának fejmerevítése tört el. Gyors szerviz aztán alvás. Az éjszakát egyedül Sumesz költözése törte meg ugyanis némi eső után jobbnak látta inkább az esőházban aludni.
A második nap reggelén becsatlakozott Satu és Marcopolo is. Jó kiadós reggeli aztán elindultunk ahogy jó menőmanókhoz illik. Útközben Papica által két növényt ismerhettünk meg a turbolyát és a salamonpecsétet valamint találkoztunk ibolyával és a salátaboglárkával. Gyors kóstoló aztán irány tovább a falhoz.
„Megcsodálhattuk a környék természetes állatvilágát is”. :D
Több víznyelő barlang mellett is elhaladtunk mire elértük célunkat a falmászók paradicsomát. Ez rögtön ki is derült amint összefutottunk több csoporttal is. Itt aztán mindenféle fal megtalálható a könnyű kezdőtől egészen a negatívig minden. Marcopolo kialakította a pályát és már kezdődhetett is a móka. Először a klasszikus mászást gyakorolhattuk: egy mászó és egy biztosító ember. Azt hiszem ezt a részét mindenki sikerként könyvelhette el hisz aki elindult kisebb nagyobb rásegítéssel fel is jutott a „csúcsra”.
Marcopolo is egy kicsit kikapcsolódott és megmutatta hogy is kell ezt csinálni.
A következő szint az ereszkedés volt. Fentről indulva egy sziklapárkányról beülővel és ereszkedőgéppel illetve a komolyabb szándékúak egy nyolcasnak nevezett eszközzel is lemehettek. Itt kiemelném Wape lelki erejét, aki tériszonya ellenére könnyedén vette az akadályt és még egy mosolyra is futotta.
Következett az ereszkedés fordítottja a mászás mászógéppel karból felhúzással. Ezt már csak a legbátrabbak és legelszántabbak próbálták ki. Elég komoly erőfeszítések árán sikerült feljutniuk. Azt hiszem bátran kijelenthetjük le a kalappal az alpinisták előtt akik minden nap ezt csinálják.
Mivel vízkészleteink erősen megcsappantak egy kisebb séta keretében el kellett mennünk vízért. Az út az elképesztő mennyiségben jelen lévő medvehagymán keresztül vezetett. Úgy borítja el a hegyoldalt mintha semmi mást nem tűrne meg maga mellett szinte egyedüli aljnövényzet.
Vizet a Szent Ilona forrásból szereztünk. Megszűrtük illetve tablettával megtisztítottuk aztán ismét föl a hegyre. Vissza térve már igencsak megéheztünk. A lemenő nap fényében neki álltunk feltankolni mindenfélével egy dolog volt közös minden ételben: a medvehagyma. Levesnek, levesbe, tésztával, nyárson, nyersen, medvehagymát medvehagymával. Remek eledel és szinte mindenhez passzol, csak egy kis fantázia kell hozzá.
Szedtük a sátorfánkat, hogy táborhely után nézzünk. Nemsokára találtunk is egy ideális helyet rengeteg éghető hordalékfával. Menedék építésben azt hiszem Wape volt az abszolút nyerő a 2*3 méteres ponyvával+nyári hálózsák és ennyi. A ponyva szimplán kiterítve rá a hálózsák. Ezt a „kiemelt” bushcraft technikát többek is alkalmazták valószínűleg ebben a fáradság is közre játszott. Kellemes vidám beszélgetés a tűz körül és csapadéktól mentes éjszaka. Másnap reggel valamilyen égi indíttatásból kenyér sütési kísérlet zajlott le, változó sikerrel - még dolgozom az eljáráson. Volt még próbálkozás íjas tűzfúrással is, de sajnos nedves volt még az iszalag így már nem volt rá elég idő, ki kellett volna szárítani.
Tábor bontás, majd irány haza. Hazafelé még megszedtük zsákjainkat medvehagymával, valaki még a virágát leszedte mondván szép csokor lesz ebből. Egy két csoportkép a végére és búcsúzás.
Vannak dolgok amikről nem írtam mert mindenhova oda lehetett volna tenni - ilyen volt például folytonos piszkálódások, vicces történetek elszólások. Ez volt az ami igazán megfűszerezte az eléggé hagymás hétvégénket.
Akik részt vettek a programon: Papica és fia Ádám, Marcopolo, Solva, Sumesz, Hunorka és testvére, Simca, Satu, Wape, Derdem.
Köszönet jár Papicának és Marcopolonak a szervezésért a vezetésért és a mászásért.
Továbbá Sumesznek az odajutásomért.
Rengeteg mindent tanultam de leginkább TAPASZTALTAM-TAPASZTALTUNK.
Üdv mindenkinek: derdem
